Oldal 32 [32]
OCR
III. AZ EMBERI MÉLTÓSÁG TISZTELETE ÉS AZ ÉLETVÉGI DÖNTÉSEK Barcsi Tamás 1. VITÁK AZ ÉLETVÉGI DÖNTÉSEKKEL KAPCSOLATOS FOGALMAKRÓL Az eutanázia szó a görög eu (jó) és thanatosz (halál) kifejezésekre vezethető vissza. Eutanázián általában egy gyógyíthatatlan, súlyos szenvedéseket átélő beteg ember szándékos halálba segítését vagy halni hagyását értik, de ahogy látni fogjuk, vannak, akik ennél szűkebben határozzák meg a fogalmat, mások tágabban, mert indirekt magatartásformákat is eutanáziának neveznek. Az egyértelmű, hogy eutanáziáról csak akkor beszélhetünk, ha végrehajtója a beteg érdekében cselekszik. Azokban az államokban, ahol elfogadott az eutanázia, ezt orvos végezheti el legálisan. Egyre több államban engedélyezik az ún. orvos által asszisztált öngyilkosságot, ebben az esetben a szintén gyógyíthatatlan és súlyos szenvedéseket átélő beteg kérésére az orvos segítséget nyújt öngyilkosságának elkövetéséhez (pl. halált okozó szert bocsát a beteg rendelkezésére). A definíciókról viták folynak, ezek részleteibe itt nem megyünk bele, de azért rámutatunk néhány főbb kérdésre. Kovács József a hazai orvostudományi karokon használt bioetikai tankönyvében megkülönbözteti az aktív és a passzív eutanáziát. Az előbbi esetben az eutanázia végrehajtója tesz valamit azért, hogy a beteg életét megrövidítse (pl. intravénásan kálium-kloridot ad a betegnek), az utóbbinál pedig az eutanázia végrehajtója elmulaszt megtenni valamilyen beavatkozást (amelynek alkalmazása egyébként kötelessége lenne) a beteg életének megmentése, fenntartása érdekében. A betegnek az életvégi döntésben való részvétele alapján beszélhetünk önkéntes és nem önkéntes eutanáziáról. Az utóbbi esetben a beteg kora vagy állapota miatt akaratnyilvánításra nem képes és mások döntenek he
