Oldal 30 [30]
OCR
28 / BARCSI TAMÁS s határozunk" saját halálunkról, bármikorra is , várjuk" azt, semmi biztosíték nincs arra, hogy elgondolásaink teljesülnek (annak, aki öngyilkosságot akar elkövetni, nem biztos, hogy sikerül meghalnia úgy, ahogy azt eltervezte; aki eutanáziát kér, mert ezt gondolja méltó halálnak, talán a kitűzött időpont előtt természetes módon hal meg). Ha a halálesemény bizonytalan bizonyosságát, uralhatatlanságát értjük a halál abszurditása alatt, akkor nevezhetjük a halált abszurdnak. Azonban ha a halálra mint valami külső, sajáttá nem tehető abszurd dologra tekintünk, ez megfoszt bennünket attól, hogy életünket a halálunk figyelembevételével alakítsuk, hiszen egy külső, abszurd dolog félelmet kelt bennünk, amit igyekszünk elfojtani. A fentiekben röviden áttekintettük annak a nyugati filozófiai tradíciónak néhány fontos vonatkozását, amely szerint halandóságunk tényleges elfogadása, a halálról való gondolkodás, a halálfélelmünk csökkentése a jó élet feltétele, ugyanakkor szót ejtettünk e tradíciót kritizáló álláspontokról is. Modern egzisztenciálfilozófiák nyomán a halálhoz való saját, egzisztenciális viszony kialakításának fontosságára hívtuk fel a figyelmet, heideggeri alapú, azt némileg módosító szemléletet képviselve (természetesen az olvasón múlik, hogy elfogadja-e ezt a felfogást). A halállal kapcsolatos filozófiai nézetek a témával kapcsolatos pszichológiai, pszichoterápiás koncepciókra is hatottak. Itt most csak a neves amerikai pszichiáter, Irvin D. Yalom által kidolgozott egzisztenciális pszichoterápiára utalunk. A megsemmisüléstől való félelmet Yalom szerint pontosabb szorongásnak nevezni, ez mindig ott van az emberben kisebb vagy nagyobb mértékben, és általában nem tudatosodik.? A halálszorongást Yalom az emberi lét meghatározó tényezőjének, a legalapvetőbb, legerősebb szorongásnak tekinti. Amennyiben a halálszorongást elfedi a pszichológiai elhárító mechanizmus (túlyműködése, a terapeutának fel kell tárnia a tünetek mögött meghúzódó valódi problémát. Ha nyilvánvalóvá válik (vagy eleve nyilvánvaló) a halálszorongás elhatalmasodása, akkor a terapeutának segítséget kell nyújtania ennek átdolgozásához: a páciensnek meg kell értenie, hogy a saját élete végességével való szem? A szorongásnak a félelemmel szemben nincs konkrét tárgya, ugyanakkor a szorongás arra törekszik, hogy félelemmé váljon, valamilyen konkrét tárgyat találjon (Yalom 2019, 59-67).
