Oldal 28 [28]
OCR
26 / BARCSI TAMÁS használatot, amely reflektál a világra, így a halál kérdésére, de belátja tudása korlátozott voltát is. Van olyan kritikai meglátás, miszerint éppen a sztoikusok , görcsös" felkészülése azadályozza meg az embert, hogy a saját életét élje, mivel ezzel túlságosan , közelre" hozza az univerzális eseményként értett halált, amely minden ellenkező szándék dacára hozzájárulhat a halálfélelem fokozásához (Csejtei 2002, 171172). Montaigne az Esszék végén lényegében ezeket az ellenvetéseket fogalmazza meg a filozófiai felkészülés ellen. A sztoikus szemlélet hiányosságaiból ugyanakkor nem az a következtetés adódik, hogy egyáltalán nem kell a halállal foglalkoznunk, hanem éppen ellenkezőleg, pontosabban kell tisztáznunk azt, mit is jelent , megtanulni meghalni" A szókratészi—platóni és a sztoikus felfogás nagy jelentőséget tulaj donít a halál közeledtekor tanúsított viselkedésnek, Seneca is ezt képviseli, hiszen ekkor derül ki, hogy a halálra való felkészülésünk sikeres volt-e, hogy tudunk-e meghalni (Seneca 2002b, 173-174.) A ,könnyű" halal a félelemmentes, emberhez méltó módon, bátran viselt halál előtti időszakot, haldoklást jelenti. Friedrich Nietzsche (1844-1900) az Emberi, nagyon is emberi című könyvének II. kötetében viszont arról ír, hogy nincs jelentősége, milyen módon halunk meg, vagy éppen miként viselkedünk a halálunk előtt, a meghalást nem tekinthetjük az élőről szóló tanúságtételnek, hiszen például öreg emberek halálakor , az agy szabálytalan vagy elégtelen táplálása; a fájdalmak, az állapot újszerűsége ezt nem teszi lehetővé (Nietzsche 2012, 38). A Nietzsche által megfogalmazott gondolatokra reagálva érdemes használni a , saját meghalás" fogalmát. , Saját életen" a halálhoz való saját viszony alapján megformált , autentikus" életet értettük. A , saját meghalás" a , saját élet" részeként értelmezhető, az élet utolsó periódusára vonatkozik, arra, hogy azt az egyén a saját választásán alapuló módon, környezetben éli meg. Abban igazat adhatunk Nietzschének, hogy az élet utolsó szakaszának megalkotására sokszor nincs lehetőség, nem csak a Nietzsche által felsorolt okok miatt, hanem azért sem, mert egy magatehetetlen, végstádiumú beteg teljesen kiszolgáltatott a körülötte lévők jó szándékának (hogy figyelembe veszik-e a kéréseit, vagy sem), illetve ha valaki egy balesetben, hirtelen hal meg, eleve nem beszélhetünk életvégi döntésekről. A saját meghalás feltételezi a halálra való várakozás hosszabb-rövidebb időszakát, illetve ezalatt
