Page 25 [25]
OCR
II. A halál néhány fontosabb filozófiai értelmezése \ 23 komolyan viszonyul a halálhoz, az valóban a saját sorsaként gondolja el a halált és ez alapján alakítja az életét. Megérti, hogy a halállal mindennek vége, tisztában van a halál döntő jellegével, lényegi megmagyarázhatatlanságával, meghatározhatatlanságával (Kierkegaard 2001, 272-303 ). A saját élet kialakítását lehetetlenné teszi a halálfélelem, ahogy az is, ha a halálfélelem következtében a halál elfedésére törekszünk - ez nyilvanvalöva valik Martin Heideggernek (1889-1976) a Lét és időben kifejtett halálértelmezéséből. Itt azt olvashatjuk, hogy a jelenvalólét (Dasein) halálhoz viszonyuló létként (Sein zum Tode) ragadható meg. A halál a jelenvalólét legsajátabb és vonatkozásnélküli lehetősége, ami azt jelenti, hogy a halált a jelenvalólétnek mindenkor magának kell magára venni, eloldódva a többi jelenvalóléthez fűződő valamennyi vonatkozásától. A halál legvégső (tehát meghaladhatatlan), továbbá bizonyos és meghatározatlan lehetőség, amely azt jelenti, hogy a halál bármelyik pillanatban lehetséges (Heidegger 2001, 298-300). Heidegger megkülönbözteti a véghez viszonyuló mindennapi létet (az , akárki, , das Man" viszonyát a halálhoz, amely a fecsegésben kimondott közfelfogásban konstituálódik) és a halálhoz viszonyuló tulajdonképpeni létet. Az előbbire a halál elfedése jellemző, amikor az ember elhiteti magával, hogy a halál nem őt érinti, az s akárkit" ragadja el, tisztában van ugyan a halál , empirikus" bizonyosságával, tud a halálról, csak éppen saját halálában bizonytalan: „a halál bizonyosan eljő, de egyelőre még nem" (Heidegger 2001, 299-300). Az , akárki" halálhoz való viszonyára jellemző a halál elől való menekülés vagy kitérés. A halálhoz viszonyuló tulajdonképpeni léthez kapcsolódik Heideggernél a halálba való előrefutás (Vorlaufen) fogalma, amely a legsajátabb, legvégső lenni tudás megértésének lehetöseget jelenti (Heidegger 2001, 302-310). Heidegger rámutat, hogy a jelenvalólét e magamegértéséhez szükségszerűen hozzätartozik a szorongás. Ezt a szorongást a halálhoz viszonyuló mindennapi lét halálfélelembe fordítja át, majd ezt legyűrve nyilvánvalóvá válik a szorongással szembeni gyávasága. , Az akárki nem engedi, hogy bátran vállaljuk a haláltól való szorongást. [...] Az akárki gondoskodik arról, hogy ez a szorongás egy bekövetkező
