Ugrás a tartalomra
mobile

L'Harmattan Open Access platform

  • Keresés
  • OA Gyűjtemények
  • L'Harmattan Archívum
Magyarhu
  • Englishen
  • Françaisfr
  • Deutschde
BejelentkezésRegisztráció
  • Kötet áttekintése
  • Oldal
  • Szöveg
  • Metaadatok
  • Kivágás
Előnézet
022_000131/0000

Életvégi döntések

  • Előnézet
  • PDF
  • Metaadatok mutatása
  • Permalink mutatása
Szerző
Barcsi Tamás, Kőmüves Sándor, Nemes László
Cím (EN)
End-of-Life Decisions
Tudományterület
Etika, moralitás, bioetika / Ethics and morality, bioethics (12958), Filozófia, filozófiatörténet / Philosophy, history of philosophy (13033)
Sorozat
A bioetika kérdései
Tudományos besorolás
monográfia
022_000131/0023
  • Kötet áttekintése
  • Oldal
  • Szöveg
  • Metaadatok
  • Kivágás
Oldal 24 [24]
  • Előnézet
  • Permalink mutatása
  • JPG
  • TIFF
  • Előző
  • Következő
022_000131/0023

OCR

22 / BARCSI TAMÁS idea-tan, illetve a hinduizmus és a buddhizmus, de Schopenhauer ezeket is kritizálja (a buddhizmust a legkevésbé), hiszen nem az egész lélek, a megismerő lény, hanem csak az akarat elpusztíthatatlanságáról kell beszélnünk. A halál-esemény mint a szervezet működésének megszűnése nem félelmetes, írja Schopenhauer, és olyan gondolatokat is megfogalmaz, amelyeket az epikureusoknál, a sztoikusoknál, illetve Montaigne-nél is olvashatunk: mivel a halál csak az eszméletet érinti, ezért a halál csupán az a pillanat, amikor az eszmélet megszűnik, ebben nincs semmi félelmetes, ezt az elalvás vagy az ájulás alapjan ällithatjuk (Schopenhauer 2001, 211-267; Schopenhauer 2002, 337-350, 441-489). Az egzisztencialfilozöfiai megközelitesekben válik nyilvánvalóvá, hogy a halálhoz való viszonyulás meghatározó módon befolyásolja azt, ahogy az életünket éljük. Soren Kierkegaard (1813-1855) szembeállítja az önmegalkotásra képtelen esztétikai életstádiumban élő embert az etikai életstádium Önmagát választásaival létrehozó emberével, akinek a halál, az előbbivel ellentétben, nem csupán egy külső esemény (az esztétikai és az etikai életstádiumról: Kierkegaard 2005). Egy sírnál című írásában a dán filozófus megkülönbözteti a halál komoly gondolatát a halállal kapcsolatos , tréfával. Az utóbbihoz tartozik a halál minden olyan szemlélése, amelyben a szemlélő önmagát nem gondolja együtt a halállal. Kierkegaard ebben a vonatkozásban említi többek között az epikureus felfogást, tehát ha azt állítjuk, hogy a halál nem tartozik ránk, de tréfa az is, amikor az ember úgy gondol a halálra, mint ami az emberi nem sorsa és nem pedig az öve. Trefa a hirtelen halálra mint szerencsére tekinteni (ez főként a modern emberre jellemző), illetve általában a halálra mint a legnagyobb szerencsére vagy szerencsétlenségre gondolni. Tréfanak tekinthető vágyni a halálra, alvásként meghatározni azt, egy olyan állapotként, ahol végre nyugalomban leszünk, mivel ez az élettől való félelem jele. Kérdés persze — tehetjük hozzá -, hogy vajon mennyire vádolható az élettől való félelemmel Szókratész? Esetében megvolt az oka, hogy miért nem szökött meg a börtönből: a Jónak megfelelő cselekvés, amelytől a halál sem térítheti el. Kierkegaard szerint elvetendő továbbá az érzéki ember gyáva életvágya is, akivel a halál azt mondatja: , együnk, igyunk, holnap úgyis meg kell halnunk" Aki

Szerkezeti

Custom

Image Metadata

Kép szélessége
1595 px
Kép magassága
2422 px
Képfelbontás
300 px/inch
Kép eredeti mérete
1.06 MB
Permalinkből jpg
022_000131/0023.jpg
Permalinkből OCR
022_000131/0023.ocr

Linkek

  • L'Harmattan Könyvkiadó
  • Open Access Blog
  • Kiadványaink az MTMT-ben
  • Kiadványaink a REAL-ban
  • CrossRef Works
  • ROR ID

Elérhetőség

  • L'Harmattan Szerkesztőség
  • Kéziratleadási szabályzat
  • Peer Review Policy
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Dokumentumtár
  • KBART lists
  • eduID Belépés

Social media

  • Facebook
  • Instagram
  • LinkedIn

L'Harmattan Open Access platform

BejelentkezésRegisztráció

Bejelentkezés

eduId Login
Elfelejtettem a jelszavamat
  • Keresés
  • OA Gyűjtemények
  • L'Harmattan Archívum
Magyarhu
  • Englishen
  • Françaisfr
  • Deutschde