Oldal 18 [18]
OCR
16 / BARCSI TAMÁS Nem véletlenül , tüntetik el; tabusítják tehát a halált a 20-21. századi Nyugaton (de más kultúrákban is jelen vannak többé vagy kevésbé ezek a jelenségek): ez következik abból, hogy a halálnak az emberek nem tudnak értelmet adni, és a haldoklás sok esetben egy magányos, kórházi esemény. Ugyanakkor, ahogy látni fogjuk, számos filozófus gondolja úgy, hogy nem tudunk jó életet élni, ha félünk a haláltól, de akkor sem, ha nem veszünk róla tudomást. Hiszen a halál eltüntetése — egy pszichoanalitikus fogalmat használva: elfojtása — csak ideig-óráig tarthat. Előbb-utóbb mindenkinek szembesülnie kell a halállal, tehát az , eltüntetés" nem működhet, ráadásul minden korábbinál drasztikusabb módon törhet rá az ilyen egyénre a halálfélelem. A pszichológusok és pszichiáterek a 20. század második felétől egyre nagyobb figyelmet fordítanak a halálfélelem jelenségére, mivel egyre több az olyan páciens, akik problémáinak hátterében ez áll, illetve vannak kifejezetten olyan terápiák is, amelyek ahhoz nyújtanak segítséget, hogy a halál közelében lévők értelmet találjanak a hátralevő hónapokban, hetekben (logoterápia, méltóságterápia — ezekre röviden kitérünk majd). A halál tabusítása kihatott a COVID-19 világjárványra is: sokan képtelenek voltak elhinni, hogy az életük vagy akár hozzátartozóik élete veszélybe kerülhet, ami akár a járvány terjedését tovább növelő felelőtlen döntések sorához vezethetett. Másokon túlzott félelem lett úrrá, mindenhol veszélyt sejtettek. A pandémia alatt jóval több szó esett a halálról a nyilvánosságban, és számos embernek kellett elviselnie hozzátartozójának elvesztését, ugyanakkor, akik nem voltak közvetlenül érintve, azok a napi halálozási adatokra puszta számokként, a halál közelébe került emberek beszámolóira pedig egyéni szerencsétlenségkéntis tekinthettek. Arról, hogy Nyugaton a járvány hosszabb távon hogyan hatott a halálszemléletre, még korai bármit is mondani. Mindenesetre az ezredforduló utáni nyugati kultúrában vannak arra utaló jelek, hogy a haláltabu oldódik valamelyest. Folyamatosan bővül a tanatológiai, tehát a halál kérdésével foglalkozó szakirodalom és sorra jelennek meg olyan írások a témáról, amelyek szélesebb tömegeknek szólnak. Nemzetközi bestsellerré tudott válni például az Elillanó lélekzet című könyv, amely egy saját meghalására törekvő fiatal orvos utolsó időszakáról szól (Kalanithi, 2016). Vannak
