Oldal 128 [128]
OCR
126 / 3.ANŐK TESTÉNEK ÉS SZEXUALITÁSÁNAK MEDIKALIZÁCIÓJA vett magányról Csejtei kiemeli, hogy , akkor is él és hat - sőt akkor él és hat igazán -, mikor a haldoklót történetesen sokan veszik körül. Mert az igazi magányosság a közvetlenség, a bensőségesség hiánya" (Csejtei 2002, 487-488). Az elvadult, technicizált halál végkifejlete olyan elszigetelődéshez vezet, amelyről a szülő nők beszámolóiban is olvashatunk: a sok orvos, nővér, a szülésznő és az orvostanhallgatók fizikai jelenléte mellett is számolnunk kell ezzel a megsemmisítő maganyérzettel, melynek folyamata kísérteties hasonlóságot mutat az , önmagába forduló haldokló" alakjával. Ennek elkerülésében alapvető fontosságú a kompetenciaérzet kialakítása, amely azonban a számos potenciálisan elidegenítő hatású eljárással tarkított szülésvezetési szemléletmóddal nehezen megvalósítható. Ez a kifejezés is olyan androcentrikus fogalom, melyben vizualizálhatjuk a kiutat kereső, eltévelyedett, passzív nő, illetve a gyertyalángot és a , bölcsek kövét hordozó" aktív orvos alakját. Mint arra rámutattam, a WHO hangsúlyozza, hogy az esetek 8596-ban a szülések úgy is sikeresen (értsd: anyai és magzati káresemények nélküli) hüvelyi úti szüléssel érnek véget, amikor az orvosi beavatkozások garmadája csupán védőhálóként van jelen a háttérben. Napjainkban általánosnak mondható a támogató jelenlétre való kifejezett igény, amely megköveteli a nők tiszteletteljes, az ő preferenciákat szem előtt tartó szülés kísérését. Csejtei a páciens szó etimológiai értelmezésével érzékelteti azt a fordulatot, amelynek során a szubjektum státuszváltozása végbemegy és stürelmesen szenvedővé" válik. , Az, aki a külső világban teljes személyiségi jogokkal rendelkező polgár volt, a kórházba kerülve olyan lénnyé válik, aki jogai gyakorlásának egy részében komoly korlátozásokat szenved" (Csejtei 2002, 483). A betegek egészségük helyreállítása, megóvása érdekében a kórházi ruhák magukra öltésével, az ottani házirendnek való megfeleléssel, a szabályszerű étkezési és tisztálkodási műveletsorokkal lemondanak autonómiájuk egy részéről. Mindezek jelentőségének bagatellizálásával nincs módunk ráeszmélni arra, hogy az önrendelkezés elvesztése a , személy önazonosságának" és méltóságának részleges felfüggesztéséhez vezet, melynek végkifejlete a haldokló és szülő nő ágyában őket elszigetelő deszubsztancializált magány érzete.
