Page 127 [127]
OCR
3.14. A női nem medikalizációjának jövője V 125 nőkön, azt sem mondhatjuk, hogy a szülés természetességét pártoló közösségek zsigerileg elutasítanák az orvostechnológiai eszközöket. A természetes szülési mozgalmak közé sorolhatjuk az otthonszülés lehetőségét pártoló, vagy a születésházak elérhetőségét támogató közösségeket, de egyre növekszik azoknak a kórházaknak a száma is, melyek meghallva a természetes szülést pártolók hangját, infrastrukturális fejlesztéseket (pl. több ágyas szülőszobák megszüntetése; alternatív fájdalomcsillapítási eszközök, mint kád/zuhany beszerzése stb.) hajtanak végre, és a dolgozók számára szemléletformáló képzéseket szerveznek, melyek által a szuggesztív kommunikáció előnyeiről hallhatnak, vagy éppen rutint szerezhetnek az alternatív szülési testhelyzetekben való szüléskísérésről. Összességében elmondható, hogy a szülészet medikalizációja számos epidemiológiailag jelentős eredményt valósított meg az utóbbi két évszázadban, ugyanakkor a várandósság és a szülés technicizált körülményei, a várandós testének és a magzattal való szimbiózisának minél pontosabb orvosi leírása az elidegenedés veszélyét is magában hordozza. Mint arra rámutattunk, a szülésélmények pozitív és negatív prediktorai között olyan nem orvosi okok is jelentős szerepet játszanak, melyek tükrében a sikeres szülést már nem ragadhatjuk meg atesti és szellemi sérülések hiányaként. A közhelyes felkiáltások normalizációja, mint hogy , Legyél boldog, van egy egészséges gyereked!" vagy , Örülj, hogy nem lett nagyobb baj!" elleplezik a nők szubjektív élményvilágának diszkreditálásával járó károkat, holott a fenomenológiai diskurzus segítségével rámutattunk arra, hogy a nők testtapasztalatainak figyelembevételével, és kompetenciaérzetük kiépítésével hozzásegíthetjük őket a pozitív szülésélményhez, és annak felismeréséhez, miszerint: , Én vajúdok és én szülök!" Végső megállapításként ki kell hangsúlyoznom, hogy a medikalizált szülésélmények egy részében óhatatlanul is párhuzamot fedezhetünk fel a haldoklás medikalizációjának alapélményeivel. Csejtei Dezső a haldokló elmagányosodásával kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az egyedül-lét egyrészt lehet fenomenális magány, másrészt szubsztanciális magányosságis. Előbbi egy faktikus egyedülmaradottság, amikor az elleplezett haldokló másoktól elzártan mint organizmus végleg tönkremegy. Utóbbiról, azaz a szubsztanciális értelemben
