Oldal 124 [124]
OCR
122 / 3.ANŐK TESTÉNEK ÉS SZEXUALITÁSÁNAK MEDIKALIZÁCIÓJA 3.14. A NŐI NEM MEDIKALIZÁCIÓJÁNAK JÖVŐJE A nők medikalizációjának vonatkozásában Immanuel Kantot parafrazeálva joggal merülhet fel bennünk a szerző három klasszikus kérdése: Mit tudhatok? Mit kell tennem? Mit remélhetek? Mint azt láttuk, az interdiszciplinaritás megteremti a lehetőségét annak, hogy az androcentrikus értékeket és normákat leírjuk, és hatásait szemléletes példákon bemutatva értékeljük. Tudjuk, hogy a nyugati kultúránkat meghatározó hierarchikus nemi különbségek az emancipatorikus küzdelmek ellenére is jelentős gazdasági, kulturális, pszichológiai és egészségügyi következménnyel bírnak. Egy gyermek születése végtelen sok szimbólumot rejt magában. A szüléshez társuló némiképp közhelyes asszociációink az , új életről" és , új lehetőségekről" ideális esetben elősegíthetnék, hogy a felnövekvő generációkat hozzásegítsük ahhoz, hogy olyan mikro- és makrokörnyezetben szocializálódjanak, melyben fel sem merül, hogy a szülészeti ellátást igénybe vevő nő a priori sajátossága az irracionalitás, vagy a döntésképességében biológiai és/vagy kulturális okokból fakadó visszamaradottság. A számos pozitívum ellenére ez egyelőre a világ számos országában azonban nagyrészt csak remény. A szülés medikalizációjával kapcsolatban Bánfalvi Attila két egymással némiképp ellentétes utópia képét vetíti az olvasó elé. Valóban úgy tűnik, két út van, melyek közül az egyik a medikalizáció lehengerlő elfajulása, a másik pedig a humanizált szülészeti kultúra meghonosodása: , Ha a nők nem képesek megtalálni a módját annak, hogy nagyobb kontrollra tegyenek szert gyermekkihordási lehetőségeik felett a jelenben, akkor a jövő igazi veszélyeket rejt számukra, amikor a nők talán nem csak láthatatlanná válnak a diskurzusban, hanem valóságosan hiányozni fognak a reprodukciós folyamatból. Mert néhány férfi szakember számára az autoritásukat érő jelenlegi kihívás egyik megoldása az, hogy a nők diszkurzív kitörlését beillesztik az orvoskönyvekbe azzal, hogy szó szerinti értelemben kitörlik őket a reprodukcióból és a gyermekszülésből: ez a kitörlés az in vitro fertilizáció, az alternatív fejlesztő médiumok (a Pôtanyäk’, a holnap mesterséges méhei), és az emberi klónozás eljárásai révén lehetségessé válik" (Treichler 1990, 130 idézi Bánfalvi 2013, 59).
