Page 113 [113]
OCR
3.11. Hogyan vezet a medikalizált szülés a reproduktív autonómia korlátozásához? ! 111 A szülés megindulásának diagnosztikai megítélése a szülészeti-nőgyógyászati szakirodalomban a mai napig is aktívan kutatott területének számít. Jellemző, hogy a szakcikkek a szülés kezdetének szignifikáns prediktoraiként a folyamatosan egymást követő méhöszszehúzódásokat, a növekvő intenzitású hasi fájdalmat, a méhnyak elvékonyodását és megrövidülését, valamint a méhszáj tágulását tartják. Ezek mellett számos további olyan testi jelenség felsorolható, melyeket hagyományosan a szülés kezdetéhez társítunk: a nyákdugó távozása, a bélműködés megváltozása, a hányás, a sétával enyhülő fájdalom vagy a légzés megváltozása. A WHO ajánlása, hogy a szülés első szakaszát , látencia" (esetleg korai vagy passzív), második részét pedig , aktív" (esetleg megalapozott) fázisnak nevezzük. A látens első szakaszt a fájdalmas méhösszehúzódások, a méhszáj (cervix) megváltozása, bizonyos fokú elvékonyodása és az 5 cm-ig való lassú méhszájtágulás jellemez (WHO 2019, 35). Az aktív szakasz során rendszeressé válnak a fájdalmas méhösszehúzódások, és a méhszáj lényeges mértékben elvékonyodik. Ez egy gyorsabb tágulási folyamat, melynek során a méhszáj fokozatosan , eltűnik" (WHO 2019, 35). A szülés alkalmával a fájdalomhoz fűződő legtriviálisabb narratívánk is érvényét veszti: míg szocializációnk során például a sajgó fog, a lüktető fej és az ízületi panaszok fájdalomtünetei valamilyen hibára utaltak, a vajúdó nő a szülési kontrakciókból jövő fájdalomról nagyon vegyes információkat kap. A fájdalomelkerülés szociokulturális tapasztalata a szülés egészére nézve meghatározó, hiszen azok a várandósok, akik a császármetszést választják a hüvelyi szülés helyett, nagyrészt a fájdalomtól való félelmükben (a fájdalom feletti kontroll gyakorlásának elvesztése miatt) teszik mindezt (Sanavi et al., 2012; Jenabi et al., 2020). Ellenben a szülés körüli segítők kifejezetten ügyelnek arra, hogy már a várandósság során is felkészítsék a leendő vajúdó nőket a szülési fájdalom pozitív átkeretezésére (positive reframing) . Ebben az olvasatban a méhösszehúzódásokhoz társuló fájdalom prokreatív erejét hangsúlyozzák, hiszen a fájdalomra adott válasz gyakran együtt jár a testhelyzet megváltoztatásával, mely jótékonyan befolyásolhatja a magzat elhelyezkedését és mozgását is. Ennek a szemléletnek az interiorizációja a
