Oldal 104 [104]
OCR
102 / 3.ANŐK TESTÉNEK ÉS SZEXUALITASANAK MEDIKALIZACIOJA aránt biztosítja a döntési szabadság jogát az összes gyermekvállalással összefüggésben álló, egzisztenciálisan fontos kérdésben (Purdy 2005). Az alapelv a nők vonatkozásában magában foglalja a fogamzásgátlási eszközök közötti választással, agyermekvállalás részleteivel (tervezett gyermekek száma, időzítés, partner megválasztása), a várandósgondozással (gondozást végző személyének, diagnosztikai lehetőségeknek), a szüléssel (szülés helyszíne, szülést kísérő személyeknek, beavatkozásoknak) és a perinatális időszakkal (a gyermek ellátásával, elhelyezésével, táplálásával) kapcsolatos valamennyi kérdést (Tari — Hamvai 2019, 278). Fontos kiemelnem, hogy a reproduktív autonómia elvének elfogadása nemcsak lehetőségeket, hanem kötelezettséget is ró agondolkodásában, akaratában és cselekvésében szabad személyekre, de még inkább az egészségügyi szolgáltatókra nézve is. A reprodukciós kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatali szabadság előfeltétele a személyre szabott, torzításmentes, érthető nyelvezetű tájékoztatás, hiszen kizárólag a szükséges és elégséges információk birtokában gyakorolhatjuk ténylegesen terápiás önrendelkezésünket. A modern orvosi etika a XX. század második felétől kezdődően a tájékozott beleegyezés (informed consent) elvét a partneri ellátott-orvos kapcsolat morális alapjaként kezeli, ennek megfelelően a tájékoztatásra jogosult ellátókat informálási (morális és jogi) kötelezettség terheli. A reproduktív autonómia elve a gyakorlatban ezektükrében elősegíti a , jól megalapozott medikalizációt" (well-founded medicalization), hiszen általa a nők tudatosan dönthetnek például a gyermekvállalás körüli diagnosztikus és terápiás lehetőségekről, vagy a fogamzásgátlás egyes eszközeinek használatáról. Mindemellett az alapelv a kártékony, „tülzott medikalizäciö” (over-medicalization) előfordulását is mérsékli, hiszen az információ által a nem optimális kár-haszon arányú rutinbeavatkozások (például gátmetszés) elutasítása is lehetségessé válik. A legelső nemzetközi dokumentum, amely hangsúlyozta a reproduktív autonómia alapelvét, az ENSZ által 1994-ben Kairóban rendezett International Conference on Population and Development elnevezésű kongresszus záró rendelkezése volt (ENSZ 1994). Mára sokat javult a helyzet, hiszen a legtöbb demokratikus országban rögzített betegjogokból és a tájékozott beleegyezés széles körben imple
