Oldal 77 [77]
OCR
3.1. A hisztérikus nő mint az androcentrikus faj rabszolgájai \ 75 játéka szükségszerűen nem csak a nemiséghez kapcsolódik, hiszen a hisztéria tudományos narratívája szerint a hisztériás nő állapotában az organikus és pszichés okok egyaránt lényegesek. Csabai Márta kiemeli, hogy tudománytörténetileg megkerülhetetlen az a hisztéria által megformált nőkép, amelyet a téma szakértői , a nőiség karikatúrájaként" is jellemeztek. Fontos leszögeznünk, hogy a hisztéria szinte csak és kizárólag a feminin viselkedési mintázatok narratíváiba ágyazva jelent meg. Státusza ennek tükrében igazán különleges, tekintettel arra, hogy kevés olyan medikalizált életterület létezik, mely az emberi viselkedés valamely rendellenességét kizárólagosan csak az egyik nem sajátosságaira építve hozta létre. A férfi és női nem bináris oppozíciójának eredetét, és annak etikai és politikai vonatkozásait Simone de Beauvoir-ra támaszkodva fejtem ki, aki elsőként interpretálta magát feminista szerzőként. Nőképének leírásában, a magyar nyelvben nehezebben árnyalható megkülönböztetéseknek nagy jelentősége van, így a követhetőség kedvéért a következő bekezdésekben, ahol szükségessé válik, a woman (a nő társadalmi neme) és female (a nő biológiai neme) fogalmakat fogom használni a nemi jelentéstöbblet kifejezésére. Beauvoir-nak mára szállóigévé vált axiómája, miszerint , Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik; a gender-studies alapvetéseként is szolgált. Kijelentése nemcsak a nők férfiakkal szembeni alávetettségének determinánsait segít megértenünk, hanem közelebb visz minket annak megvilágításához is, hogy a hisztéria, mint eredendően női betegség (vagy még inkább beteg nőiség), miért került a medikalizált életterületek közé. A fenti idézetből világossá válik, hogy Beauvoir számára a nőiség csak és kizárólag mint társadalmi konstruktum értelmezhető. A nőiség interpretációs sémáinak konceptuális terepét tehát már a kezdetek óta a nyugati filozófiára jellemző androcentrikus értékhierarchia határozza meg (Joó 2003). Bár a feminista szerzők megosztottak azt illetően, hogy a patriarchális társadalmak androcentrizmusa által generált különbségeket milyen eszközökkel lehet felszámolni, egy tudományfilozófiai kritikai mozzanatban azonban egyetértenek. A nyugati filozófiák férfi dominanciája episztemológiai tökéletlenségbe torkollott, hiszen , miközben a filozófiai elméletek az általánosság objektív igényével jöttek létre,
