OCR
48 / 2.A FÉRFIAK BIOLÓGIAI ÉS SZEXUÁLIS SAJÁTOSSÁGAINAK MEDIKALIZÁCIÓJA... hatolt, az öregedési folyamat sejtszintű vonatkozásait csak az 1900-as évek elején aknázta ki az orvostudomány. Az öregedés ebben az időszakban több fronton alárendelődött az orvostudomány eszközeinek: diagnosztikus kategóriák, preventív és kuratív technológiák, és nem utolsósorban bizakodó tudományos jövőkép épült ki a medikalizált öregedő test és a hanyatló szellem diskurzusában. Ezt az optimizmust igazolják a gerontológia fogalmának megalkotójának, Elie Metchnikoff (1845-1916) orosz zoolögusnak (!) tudomänyos viziöi is. Értelmezésében a gerontológia nemcsak az öregedéssel foglalkozó tudomány volt, hanem egyfajta evangélium hordozója is (Stambler, 2015). Álláspontja szerint a vitalitását lassanként elveszítő test vizsgálata mellett, az orvos kimondott célja realizálni azt az elvárást, mely szerint a sejtek működésének egyre pontosabb megismerésével, egy nap majd nemcsak a betegségek kórokainak azonosítására és azok precíziós gyógyításra, hanem a halál késleltetésére is lehetőség nyílik. A XX. század fordulóján a gerontológia összességében nemcsak orvosszakmai paradigmaváltást sürgetett, hanem hozzájárult az öregedéshez társuló értékrend megváltoztatásához is. Az életkor előrehaladtához társuló negatív sztereotípiáknak, mint a hanyatlásnak és kiszolgáltatottságnak a helyére szándékosan pozitív értékek kerültek. A gerontológia szakterületének képzeletbeli zászlaján számos igen fontos normatív üzenetet fedezhetünk fel, melyek a világ legkülönbözőbb kultúráiban meghatározzák a sikeres öregedéssel (successfull aging) kapcsolatos elvárásokat. Az emberi méltóság megőrzéséhez szükséges eszközök védelmét orvosi segítséggel kiszolgáló gerontológia az idősödő populáció modernkori megsegítőjévé vált. Az átalakulás hatására orvosi hatókör alá vonódtak az életerő, az aktivitás, a hosszú távon elérhető testi-szellemi autonómia értékei is. Az ekkor még az andropauzához szervesen hozzátartozó szexuális disztunkcióknak a medikalizációjában az 1950-es és 1980-as évek között megfigyelhető egy jól körülhatárolható töréspont. Ezalatt a nagyjából három évtized alatt az impotencia organikus okai és orvosi terápiái mellett megjelent egy pszichologizáló narratíva is, amely számos életmódbeli háttér okra vezette vissza az öregedő férfiak erekciós problémáit. A fentebb hivatkozott sikeres öregedéskoncepcióból gyökerező önrendelkezési igény értelemszerűen a test feletti, minél