Oldal 49 [49]
OCR
2.7. A szexuális funkciók élethosszig tartó megőrzésének normalizációja 1 47 készítmények szinte kivétel nélkül állati eredetű ivarszerveknek, példaul a herék szöveteinek felhasználásával előállított gyógyszerekből álltak, azonban a drasztikusabb, sebészi terápiák leírásai (pl. a körülmetélés mint a férfiproblémak XIX. szäzadi univerzälis gyögymödja) is megjelentek a korabeli orvosi szövegekben. Marshall és Katz is több huszadik század elején alkalmazott terápiát bemutat, amelyektől a kor orvosai megkérdőjelezhető módon a demaszkulinizációs folyamat visszafordulását várták. Jól mutatja a sebészeti törekvések bacon-i eredetét az osztrák orvos, Eugen Steinach módszere is, melynek lényege, hogy az ondóvezeték elvágásával a termelődő ivarsejteket visszavezették a testbe.!” Ezek a többségében spekuláción alapuló kísérleti eljárások ismételten Foucault-nak a szomatizációról megállapított stratégiájára emlékeztetnek. A XIX. század végére ugyanis kiépült az andropauzának mint totális betegségnek a tudományos konfabulaciöja is. A tudományos , meseszövés" tárgya a férfierő megőrzése, amelynek előfeltétele, hogy az öregedő férfi test minden percben a teljes leépüléshez társuló normatív krízis, s végül a halál felé halad. Az öregedés természetesen előforduló tünetei összekapcsolódtak az andropauza mint az egyén életét veszélyeztető krónikus rendellenességnek a képében. A férfi öregedésének medikalizációjában ez egy kulcsmomentum. Végül pedig az orvosok a preventív, non-invazív vagy invazív eljárások alkalmazásának alátámasztását az andropauza naprakész kóroktani nozográfiai kategóriáinak megfelelően intézték. Miután az andropauza fokmérőjeként kibontakozott impotenciának a szomatizációs folyamatát megismertük, tekintsük át, hogy ez a folyamat milyen általános és szűkebb következményekkel járt. Ahogy a korábbiakban kiemeltem, a medikalizáció árnyoldala mellett fontos kitérnünk az orvosi patológiák bővüléséből származó előnyökre is. A férfiak öregedésével kapcsolatos medikalizáció pozitív hozadéka olyan részterületek létrejötte, mint amilyen például a gerontológia. A szakterület önállósodása egy évszázaddal későbbre tehető, jellemzően inkább a XX. század elejéhez kapcsolódik. Bár az orvosi mikrobiológiai tudás már ebben az időben is a celluláris szintekig " Ez az úgynevezett Steinach-operáció, az osztrák Eugen Steinbach nevéhez kapcsolödik V.ö.: Marshall - Katz 2002, 49.
