Seite 47 [47]
OCR
2.7. A szexuális funkciók élethosszig tartó megőrzésének normalizációja 1 45 (Abimelech), Gérár királyának története (Shah 2002, 434). A történet szerint Ábimelek ellenállhatatlan vonzalmat érzett Sára iránt, akit a háremébe parancsolt. Álmában Isten figyelmeztette, hogy ha megérinti Ábrahám feleségét, meghal. A halálbüntetés ugyan nem következik be, azonban Abimelek késébb sajat ,,impotencidjat’, férfiassagának és hatalmának felborulását Isten büntetéseként értelmezte. A következő korokban, így a középkorban és az újkor nagy részébenis elfogadott volt az Ótestamentumból származó nézet, miszerint az impotencia végső soron nem más, mint az isteni gondviselés egy eszköze, voltaképpen büntetés. A probléma komolyságát jelzi, hogy a tizenharmadik és tizenhetedik század közötti időkben a felsőbb társadalmi osztályokban a férfi impotenciája volt az egyedüli elfogadott házasságfelbontási alap a kanonikus szabályok szerint (Shah 2002, 435). Mindent összevetve, jól látható, hogy a középkorú és az idősebb férfiak szexuális funkcióinak részleges vagy teljes elvesztése a XIX. századot megelőző időkben többségében valamilyen külső okok hatására bekövetkező változás volt, amely egyértelműen egzisztenciális megrázkódtatást okozott, tekintve, hogy az érintetteknek nemcsak a társadalmi dominanciájuk csorbult, hanem büntetésként nem részesülhettek az isteni kegyelemből sem. Az impotenciának, mint fiziológiai és pszichológiai, így in vivo eredetű problémaként való megragadása végső soron az emberi élet fiziológiai narratíváját priorizáló, élettudományos forradalom hatására zajlott le. Az 1800-as évek hangadó orvos-biológus szerzőinek megítélése szerint, a szexuális disztunkciók nem tekinthetők a szervezetben bekövetkező normális változásoknak, így hiba volt beletörődni a férfiasság erejének képletes és szó szerinti elmúlásába. Az andropauzáról író újkori szerzők az állapotot rendszerint gyógyíthatatlannak ítélték, habár progressziójának lassítása ellen egyes életmódbeli szokásokkal (nemi hiperaktivitás mérséklése, megfelelő táplálkozás stb.), úgy vélték, aktívan tenni lehet. Az okok hátterében a biológiai eredők marginálisak voltak, ellenben nagy hangsúlyt fektettek az egyének életmódjára, viselkedésére. Az egyén morálisan felelőssé vált önnön öregedesenek minösegeert (Marshall - Katz, 2002, 47). Ismetelten szeretnem felhivni a figyelmet arra, hogyan köszön vissza a szomati
