Oldal 45 [45]
OCR
2.7. A szexuális funkciók élethosszig tartó megőrzésének normalizációja 1 43 tilis diszfunkciö történeti hátterének árnyaltabb leirasat adja Jyoti Shah. Az ő értelmezésében az impotencia voltaképpen már a legősibb dokumentumok szerint is per definitionem orvosi problémának számitott, ezért a potenciaproblémak narrativajaban a kezdetektdl fogva meghatározó volt az orvosi nyelvezet, diagnosztikus és terápiás arzenál, így mindvégig a medikalizált életterületek közé tartozott (Shah 2002, 433). Az élettudományos keretezés önmagában azonban értéksemleges, az orvosi nyelvezetű és eszköztárú tényleírások miatt az impotenciáról szóló diskurzus nem társítható automatikusan a medikalizáció határátlépő (over-medicalization) irányzatához. Ennek elsődleges oka, hogy az impotencia mint a hüvelyi behatolásra alkalmatlan erekció, önmagában véve nem zárta ki az aktív szexuális élet folytatását, mivel a szexuális kultúra az intimitásnak igen tág spektrumát ismerte el. Az impotencia etimológiailag egy igen beszédes, latin eredetű szó, amely tükörfordításban az erő hiányát jelenti. A fogalmat elsőként a XV. századi angol költő, Ihomas Hoccleve (1370-1454) használta 1420-ban. Ebben az időben azimpotencia kifejezés nem kapcsolódott szorosan a szexuális diszfunkciókhoz. A szó a hatalom akarásával összefüggésben volt használatos, amely ezáltal sokkal elvontabb módon kapcsolódott a maszkulinitáshoz fűződő elvárásokhoz, per definitionem annak hiányához. A terminusnak szűkebb, a szexuális funkcióvesztéshez fűződő értelmezése 1655 előtt nem kimutatható. Fordulópontot Ihomas Fuller (1608-1661) történész szóhasználata jelentett, aki végérvényesen meghonosította az impotenciának kizárólagosan a szexuális diszfunkcióhoz kötött etiológiáját (Shah 2002, 433). A potenciaproblémákról szóló szöveghelyek az írott történelem szinte minden időszakában kimutathatóak. Conradnak és a Marshall - Katz szerzöpärosnak az erektilis diszfunkcié medikalizacidjarol szóló tézisei — legalábbis történeti vonatkozásukban - ezért kiegészítésre szorulnak. Figyelmen kívül hagyták ugyanis azt, hogy a szexuális egészség-betegség kérdéskörei szinte a kezdetektől fogva párhuzamosan futottak, és sok helyütt merítkeztek az orvostudomány narratíváiból. Az impotencia története bele van ágyazva az orvostudomány történetébe. Ez a kiemelés, bár teljességgel magától értetődőnek tűnik, ennek ellenére azért lényeges, mert rámutat arra, hogy
