Oldal 43 [43]
OCR
2.6. A ferfiak szexualitasanak medikalizacidja \ 41 igaz a gender-studies-ra, amely szamos platformon keresztül törekszik legitimálni állításait. Ennek példájaként hivatkozhatunk akár Herbert Marcuse etikájának feminista olvasatára is, amely szerint a magát explicit módon feministának valló szerző egy utópiában összegezte az androgünia morális értékeit, amelyet ő maga is expressis verbis politikai programként interpretált (Joó 2013). Hogy miért lényeges eszköz a historicizmus a medikalizációról szóló diskurzusban, egyre világosabb. Általa egyrészt igazolást nyerhet az a tézis, miszerint az andropauzával érintett férfiak terápiás sikerének fokmérője már a kezdetekben sem csak a fiziológiai tünetek enyhítésében, hanem a férfiakhoz társított társadalmi szerepek rendezésében is megmutatkozott. A kutatóorvos Walter M. Kearns már 1939-ben tűéles képet festett az akkoriban még csak sporadikusan felhasznált hormonterápiák hatásáról. Ezek potenciakorrigáló következményeinél az önbizalom helyreállítását még ennél is lényegesebbnek tartotta. A XX. század első felében publikált feljegyzések a tesztoszteronvesztett férfit egy sor olyan tulajdonsággal írták le, melyek nemcsak a biológiai nem koncepciója által keretezett attribútumokkal nem fértek össze, hanem a közösségben uralkodó , domináns férfi" szerepelvárásaival sem voltak szinkronban (pl. túlzott fáradékonyság, izomtömeg csökkenése, depresszió stb.) (Jia et al., 2015). A meghibásodott hormonrendszer tudományos leírása azonban alkalmas volt arra, hogy racionalizálja az andropauza által okozott válsághelyzetet. Az , Ész" által , megszelídített" állapot azonban épp annyira nem juttatta nyugvópontra az öregedés tapasztalatával szembesült férfiakról szóló diskurzust, mint ahogyan ez a maszturbáció vagy épp a homoszexualitás esetében sem történt meg. A férfi ebben a krízisben a rá nézve igen komoly egzisztenciális kihívással szembesült, vagyis a hatalmi pozíciójának az elvesztésével, ami együtt járt a férfi identitásának megrendülésével. E vázlatos történelmi áttekintés konklúziójaként igen fontos megállapítást tehetünk: a medikalizáció eszközeit szemügyre véve úgy gondolom, ismét tetten érhetjük a szomatizáció régi-új stratégiáját, amelyet korábban Foucault nyomán a maszturbáció vonatkozásában bemutattam. Ennek ágensei: a totális betegség tudományos konfabulációja; az andropauza kóroktani kódolása a naprakész nozográfiai
