OCR
34 / 2. AFERFIAK BIOLOGIAI ES SZEXUALIS SAJATOSSAGAINAK MEDIKALIZACIOJA... lôgia és a pszichiatria segitségével létrehozhattak a homoszexualitast, mint betegséget. Az onkielégité és homoszexuális egyének a saját biológiai sajátosságaikat kihasználva váltak biopolitikai eszközzé, miként a hatalom létrehozta a testi működéseknek, különösképpen a szexualitásnak a normalizációs eszközeit. Ez a hatalmi törekvés egy monumentális vállalkozás, amely látszólag tehát nemcsak az egyén, hanem az egész faj boldogságának és túlélésének rendelődött alá. , A szexualitás egyszerre nyitja meg a testhez és a faj életéhez vezető utat. Szabályozó elvként használják, úgy használják, mintha valóságos öntőformája volna a fegyelmezés különféle formáinak. Ez a magyarázata annak, hogy a XIX. században az élet legapróbb eseményeiben is ezt keresik, hogy ezt üldözik a viselkedésformákban, s ezt kutatják az álmokban; de még a legenyhébb tébolyban is a szexualitásra gyanakodnak, sőt, még kisgyermekkorban is ki akarják mutatni a jelenlétét; olyannyira, hogy a szexualitás lesz a személyiség monogramja, ez teszi lehetővé a személyiség elemzését és nevelését" (Foucault 1999, 146). Ennek a vállalkozásnak a mecénása az orvostudomány, bevonódásával megalkotta a szexuális szubjektumról szóló biopolitikai diskurzust. Konklúzióként fontos kiemelnünk, hogy a homoszexualitás és a maszturbáció medikalizációja mindkét esetben hozzájárult a heteroszexualitás mint norma, és a heteroszexuális szubjektum mint idol megszületéséhez, amelyeket ezáltal tekinthetünk a XIX. század medikalizációjának mesterségesen előállított biopolitikai termékeként, de akár interpretálhatjuk annak melléktermékeként is. Ami pedig ezeket a termékeket egy ideológiai keretbe foglalja nem más, mint a biomedicina által legitimált androcentrizmus, amely a férfi felértékelődésével, és a nő devalválásával együtt járó kontextus létrejöttét jelenti. Természetesen, mint azt a későbbi fejezetekben látni fogjuk, a XX. és XXI. század medikalizációjában, az androcentrizmussal a heteroszexualitás normalizációja is együtt jár, amely számos axiológiai (értéktani) átalakuláshoz vezetett.