Oldal 31 [31]
OCR
2.4. A homoszexualitäs medikalizäciöja &s demedikalizäciöja \ 29 bináris oppozíciókat használja, a vallomások rituális szerepe szinte teljes mértékben megszűnt." A vallomást a XVIII. és XIX. században aktívan hallgató egészségügyi szakemberek feladata már nem a bűnbocsánat közvetítésére, csak a precíz dokumentációra (és később az elzárásra) korlátozódott. Figyelmük elsődleges motivációja összességében annak a nagyszabású igazságleíró projektnek vált kiszolgálójává, amelyet Foucault az ars erotica irányából a scientia sexualis irányába való fordulatként értelmez, amely megkövetelte a korábbi episztemológiai diszpozíciók radikális átalakulását is (a lelkipásztoriból az orvosi gyakorlatba). A scientia sexualis Foucault számára azért igazán különleges, mert abban soha addig nem látott módon ötvöződnek a bűnbocsánat vallatási technikájának sajátosságai a XIX. századi tudományos diszkurzivitással. Mit eredményez mindez a szexuális perverziók medikalizációjának, különösképpen a homoszexualitásnak a vonatkozásában? Könnyen beláthatjuk, hogy az intézményesített vallomás medikalizált gyakorlata miben hozott változást a korábbiakhoz képest. A keresztény szexuáletika írott és íratlan normáival összeférhetetlen, deviáns szexuális magatartást megélő egyén beszámolója a bűnbocsánatot gyakorló személy, és az arc nélkül feltárulkozó érintett közötti bizalmas információ maradt. A felek kapcsolati dinamikáját a titoktartás által körüllengett, atya és tanítójellegű paternalista pedagógia bocsánatgyakorló és tanító struktúrája jellemezte. A medikalizált vallomás azonban nem elégszik meg a bizalmas légkörben kicsikart vallomással, hanem tudományos igényességgel létrehozza a deviáns szexuális magatartások archívumát is. , Ez az [keresztény — T.G.] archívum azonban jó ideig létrejöttével egy ütemben semmisült meg. És úgy tűnt el, hogy semmi nyomot nem hagyott maga után (így kívánta a keresztény gyónás intézménye) ?, mígnem az orvostudomány, a pszichiátria meg a pedagógia kísérletet nem tett a megőrzésére: Campe, Salzmann, majd főleg Kaan, Krafft-Ebing, Tardieu, Molle és Havelock Ellis, mind-mind sokat fáradoztak azon, hogy "! Nyelvünk azonban ránk is áthagyományozta a melegközösség , előbújásának" és , bevallásának" aktusait, amelyhez gyakorta morális felelősséget is tarsitunk, mondván: , Aki meleg, ne titkolja, hanem álljon elő melegségével!” 12 A szerző kiemelése.
