Oldal 29 [29]
OCR
2.4. A homoszexualitás medikalizációja és demedikalizációja \ 27 nak, a gyönyörű ifjúnak a tiszteletére ünnepséget rendezett Kalliasz, amelyen számos vendég, többek között nős férfiak és maga Szókratész is részt vett. Utóbbiak a lakoma végeztével szexuális viszonyt létesítettek Autolükosszal. Ehhez hasonlóan, a Prótagorasz című mű kezdetén is a Szókratész és Alkibiadész közötti homoerotikus vonzalomról szóló párbeszéd teremtette meg a Kalliklész meglátogatásának kontextusát, ahol végül a híres szofistával, Prótagorasszal találkozhattak. Hogy a (férfi) ember férfival vagy épp nővel élt nemi életet, semmilyen formában sem kapcsolódott hozzá az egyén egzisztenciális alapsajátosságaihoz, még kevésbé biologikumához vagy természetehez. „A ferfiakkal vagy a nőkkel való szexuális viszony nem jelentett osztályozási kategóriát, amely alá az egyéneket be lehetett volna sorolni" (Foucault 2019, 194). A vágy, természete szerint, a szépre, a kívánatosra irányult a görög felfogás szerint. Foucault nem mulasztotta el a modern kor, beleértve a XX. századot is, és az antikvitás közötti különbségeket kiemelni. Ezek expressis verbis a fiúszerelem megragadásában, a jelenségre való rákérdezésben mutatkoznak meg. , Az olyan elgondolásban, mint a miénk, a két azonos nemű egyén közötti kapcsolatra mindenekelőtt a vágy alanyának szempontjai felől kérdeznek rá: miképp lehetséges, hogy egy férfiban olyan vágy alakuljon ki, amelynek tárgya egy másik férfi? [...] A görögöket viszont nem a vágy érdekelte, amely egy ilyenfajta viszony létesítésére irányult, és nem a vágy alanya" (Foucault 2019, 230). Foucault amellett érvel, hogy a fiúszerelemről szóló diskurzus morális dimenziója a görögöknél tökéletesen illeszkedik abba a nagyszabású filozófiai programba, melynek során a részt (azonos nemű párok gyönyörkeresése) az egészhez (filozófiai erotika) próbálták illeszteni. A megoldás ennek fényében tehát a barátságnak (philia) mint társadalmilag értékes köteléknek az elérése volt, mely konceptuális értelemben sem represszív, sem felügyeleti dimenzióval nem rendelkezett (Foucault 2019, 230). Ahogy arra már több vonatkozásban utaltam, Foucault ahomoszexualitást és az egyéb perverziókat előállító, adminisztráló és felügyelő diszkurzív hatalom kibontakozásában nagy szerepet tulajdonított a szexualitásról szóló (pár)beszéd fragmentálódásának és pólusainak megváltozásának. Ez persze nem jelentette azt, hogy a diszkurzív
