Oldal 28 [28]
OCR
26 / 2. A FÉRFIAK BIOLÓGIAI ÉS SZEXUÁLIS SAJÁTOSSÁGAINAK MEDIKALIZÁCIÓJA... megkerülhetetlen életjelenségek voltak Foucault számára annak a tézisnek az igazolásához, miszerint a nyugati kultúrákban a szexualitás a szubjektivitás alapjául szolgált, és életben tartotta a hatalom önigazoló-önteremtő mechanizmusát. A következőkben vizsgáljuk meg azt a folyamatot, hogyan vált a homoszexualitás a rólunk szóló episztemikus tudás tárgyává." Ennek megértéséhez segítségünkre szolgál Foucault azon tézise, miszerint a diszkurzív hatalom a szubjektum szexualitásában nem csak és kizárólag a , bűnös szokásokat" ismerte fel, hanem az embertípusokat is. Foucault archeológiai-történeti elemzése lenyűgöző precizitással tette tárgyává a homoszexualitás medikalizációját. A szerző a szexuális perverziókról szóló szövegek között elmélyedve legkorábban Westphal 1870-ben megjelent cikkében találta meg a , bűnös cselekedet bűnös természetté" formálásának aktusát. , A homoszexualitás ugyanis, ne feledjük, csak attól fogva lett pszichológiai, pszichiátriai és orvosi kategória, hogy már nem a szexuális kapcsolat egyik típusának tartották, hanem inkább a szexuális érzékenység speciális formáját, a férfiasság és nőiesség sajátos keverékét látták benne" (Foucault 1999, 46). Foucault A gyönyörök gyakorlása című művében, azon belül is az s Erotika" című fejezetben értelmezi a görög antikvitás , fiúszerelemhez" kapcsolódó koncepcióit (Foucault 2019, 191-239). Meglehetősen kevés antik szöveg maradt fenn, mely az azonos nemű személyek közötti élvezeti formákról írt volna. Ami viszont fellelhető, nagyrészt a szókratészi és platóni korpuszhoz kapcsolódik, így a szerző is ezeket elemezve fogalmazza meg téziseit. Ezek közülis talán az egyik legfontosabbat Xenophón Lakomájának az elemzésén keresztül fejti ki: a modernitással ellentétben a nők és férfiak szexuális aktusba való bevonását a görögök nem identitásteremtésként vagy értékválasztásként értelmezték. A történetben szereplő Autolükosz§ Az episztémé fogalma Foucault narrativajaban egy jól körülhatárolt téridőbeli alakzatnak a tudományait jelenti, episztemológiai gyakorlatból konstruált mátrixként értelmezendő. " Foucault, 1999, 46. Akarcsak Platon idején, amikor is a ,,férfiszerelem” problémájának forrása szinte kizárólag a férfi feminin, passzív viselkedési sajatosságaihoz társult (A dőlt betűs kiemelés a szerzőtől).
