OCR
2.3. A maszturbäciö medikalizäciöja &s demedikalizäciöja \ 23 tológiai alapsajátossága (minden igyekezetük ellenére is) a radikális téridőbeliség, amivel magyarázhatjuk a hatalmi diskurzusok cserélődését is (pl. a maszturbáció lelkipásztori ellenőrzésének irányából az orvosiba való átfordulást). (c) A Foucault által bemutatott hatalmi stratégia meghaladja a klasszikus polimorf felügyeleti stratégiákat, amelyeknek jogi és egyházi kánonra épülő tilalmai a hálószoba és a gyóntatófülke négy fala közé kényszerítették a szexualitást. A modern hatalom szerteágazó diszkurzív térben vallat, és a beszédre való ösztönzés a perverzió medikalizációja által hozzájárult a kontroll diffúz, vagyis több szektorban (pedagógia, orvostudomány, pszichológia) működő elmélyítéséhez. A beszéltetés által kijelölhetővé váltak a normalitás (egészség) és abnormalitás (betegség) referenciapontjai. Ennek térbeli nukleusza maga az új hatalmi igényeknek megfelelően normalizált polgári család lett, amelyet Foucault az élvezet és a hatalom bonyolult, de jól formálható hálózataként az alábbi módon jellemez: , [Elbben az erősen tagolt hálóban át lehet alakítani a háló különféle csomópontjai közti viszonyokat. A gyerekek és felnőttek elválasztása egymástól, a szülői szoba és a gyerekszoba szembeállítása, [...] a fiúk és a lányok viszonylagos elkülönítése, [...] a növekvő érdeklődés a gyermekkori szexualitás iránt, az önkielégítés feltételezett veszélyei, apubertáskor újonnan felfedezett jelentősége. [...] a titkok és könnyek, a cselédek egyszerre felértékelt és rettegett jelenléte..." (Foucault 1999, 49). Az otthon mint biztonságot és egészséges testi-lelki környezetet adó helyszín egyben optimális gyermekfelügyeleti tér is volt. A XIX. század közepén ez a , szentély" a külső tér számos apokrifnak mondható rítusa és démonja által rövid idő leforgása alatt veszélybe került. A hatalom narratívájában az otthontól való távolság immanens megjelenítője lett a szexualitás elvadulásának, és - Foucault terminológiáját használva — a szexuális túltelítettség lehetőségének. A normalizált szexuális környezetnek (domesztikált) térbeli, szokásbeli és hierarchikus struktúrája köszönőviszonyban sem volt a szétforgácsolódott, a modernitás többé-kevésbé új társadalmi helyszínein (börtön, kórterem, osztályterem stb.) megfigyelhető viszonyokkal. A limitált