Page 23 [23]
OCR
2.3. A maszturbäciö medikalizäciöja &s demedikalizäciöja \ 21 nem volt más, mint egyszerű félrevezetés. A hatalom valódi érdekét szolgáló cél a ,bűn" végtelenségbe nyúló kreációja által kiépíteni a felügyelet időtlen hálózatát, amelynek a maszturbáció egy praktikus és nagy számban újra és újra megjelenő eszköze volt. Mint azt Foucault hangsúlyozza, a hatalom , nem intézmény, nem struktúra, nem valamiféle erő, amellyel egyesek esetleg meg vannak áldva; hanem , az a név, amellyel egy adott társadalomban egy bonyolult stratégiai helyzetet megjelölnek" (Foucault 1999, 93), így az mint univerzálé nem létezhet reálisan, vagyis narratíváinktól függetlenül. A XVIII-XIX. század központi narratívái meglehetősen tudománycentrikus és technokrata berendezkedésűek voltak. A hatalom és atudomány pedig elválaszthatatlanul összefügg egymással Foucault életművében. Ennek magyarázata, hogy bár a szuverén, a kormány vagy bármely , influenszer" törekedhet egy személyben a közbeszéd befolyásolására, de sikerét nem a hozzá kapcsolódó politikai-közjogi státusz szavatolja. A hatalom annak pragmatikus képessége, hogy megváltoztassa a nyelvet, amely az élet minden területét átjárja. A hatalom annak a kezében van, aki képes a nyelvi eszköztár olyan irányú manipulációjára, mely az ember egész életterét meghatározza. Ki vagyok én? Miért élünk? Mi a társadalom? Mik a céljaim? Foucault felfogásában a medikalizált társadalmakban működő hatalom nem az orvosok, csendőrök, nevelők által instanciált univerzálé, hanem szövevényes diszkurzív ,,tamaszpontok” által, oksági képességgel felruházott mátrix, melyet diszkurzív eszközökkel, mesterségesen életben is kell tartatni (Módos - Sutyák, 2012). Ennek érdekében kézenfekvő volt a szexualitás azon szegmenséből válogatni, amelyet más diszkurzív környezet, vagyis a zsidókeresztény szexuáletika korábban „bünös cselekedetkent” bejáratott, és közösségének tagjait intézményesítve (gyóntatószékben) vallatta is róla. (b) A hatalom az egyén önértelmezését is alapjaiban véve meghatározta, hiszen az ember mint szubjektum, a XVIII-XIX. század hatalmi interpretációjában maga volt a szexualitás, állítja Foucault. § "A homoszexualitás vonatkozásában részletesen reflektálok a keresztény gyónás nyelvi szertartásából az orvosi diskurzus identitásformáló átmenetére, lásd 21-22. oldal.
