Oldal 30 [30]
OCR
Dringó-Horváth Ida rendszeres módszertani, oktatásinformatikai továbbképzése több helyütt pontszerző értékelési kritériumként jelenik meg a TÉR-ben (vö. Károli TÉR, ELTE PPK, illetve részletesebben Bedő, 2023). Kozma (2024) szerint a minőségi oktatás az egyetemek vonzerejének — és ezaltal versenyképességének -— egyre inkább meghatározó eleme, ebből kifolyólag fokozatosan felértékelődik. Ez kiélezi az oktatók által megélt dilemmát és krízishelyzetet a tudományos és oktatói pálya elvárásainak való megfelelés során (Kozma, 2024, 113). A TÉR és a felsőoktatás-fejlesztési egységek szoros kapcsolatát mutatja a következő megállapítás: a TÉR elsődleges célja az oktató egyéni cselekvési tervek keretében megvalósuló fejlődésének/önfejlesztésének elősegítése, ezáltal az oktatás minőségének és eredményességének javítása, mely azonban csak olyan közegben valósulhat meg, ahol a fejlődés/önfejlesztés feltételei adottak (Csoba és mtsai., 2024). Ezen feltételekhez kívánnak aktív hozzájárulást nyújtani a felsőoktatás-fejlesztési központok. Tudni kell azonban, hogy Kálmán (2019a) alapján a központi fejlesztési képzéskínálat vagy szakmai anyagok — melyek ezen egységek alapvető fejlesztési eszközei (vö. 2. fejezet) — helyett a hazai oktatók előnyben részesítik a kollégákkal való együttműködő tudásmegosztást, reflexiót, vagyis , inkább az informális saját gyakorlathoz, illetve a kollégákkal való együttműködéshez kötődő tanulási tevékenységek jellemzőek az oktatókra"(Kálmán, 2019a, 187). Az, hogy az oktatók elsődlegesen a saját közösségükben keresik a fejlődés útját, természetes, sőt, egyenes következménye annak, hogy eddig csak ez volt elérhető számukra, és sok intézményben mind a mai napig ez a helyzet. Az oktatásfejlesztésnek érdemes nyomon követni és igazodni az oktatói igényekhez ezen a téren, hiszen ezekre építve növelhető a fejlesztés hatékonysága. Ennek sikeres megvalósulását látjuk több intézményben is, ahol az oktatók saját közösségükön belül vehetnek részt különböző oktatásfejlesztési kínálatokban, pl.: tanszéki/intézeti oktatásfejlesztők révén (vö. 3. fejezet). Ezek az úgynevezett hub-and-spoke modellek, ahol egy központi egység (hub) irányítja és koordinálja a különböző szatellit egységek (spokes) munkáját az oktatásfejlesztés során. Az ilyen programok hatékony működését segíti, hogy az oktatásfejlesztő a helyi kisközösség része, így a képzéseket személyesebbnek és még inkább sajátjuknak élik meg az oktatók. A hazai felsőoktatás-pedagógiai törekvéseket támogató oktatásfejlesztési központok az utóbbi néhány évben egyre inkább a figyelem középpontjává váltak: míg korábban csak elvétve voltak megtalálhatók a hazai egyetemeken, addig — főként a COVID19pandémia okozta változásokat követően — számuk folyamatosan nő (Dringó-Horváth és mtsai., 2024; Dringó-Horváth g T. Nagy, 2023, illetve 2.2.2. fejezet). Ezzel párhuzamosan a hozzájuk kapcsolódó hazai kutatások száma is emelkedik, ami örömteli, hiszen korábban csak marginálisan volt jelen a tanulás-tanítás aspektusa a felsőoktatási kutatásokban (Halász, 2021). + 98 +
