OCR
Oktatásfejlesztési innováció és hálózatépítés a magyarországi felsőoktatásban Az egyes központok megjelenési formája és funkciója folyamatosan változik az idő előrehaladtával, ennek egyik fontos mozgatórugója a leírások alapján a tanítás-tanulási folyamatról alkotott elképzelések változása a felsőoktatásban. Ezen folyamat központi eleme az oktató és a tanuló szerepéről, feladatáról való elképzelés változása, melyet Kozma (2024) alapján így foglalhatunk össze táblázatos formában (2. táblázat): 2. táblázat. A hagyományos és a tanulásközpontú pedagógia összehasonlítása, (Kozma, 2024 alapján, saját szerkesztés) Hagyományos pedagógia Tanulásközpontú pedagógia a tananyag megtanítása a hallgató és az oktató közös tudás konstruálása a tananyag elsajátítása során a tanítás tudományára, a tanítási módszerekre fókuszál a tanulás tudományára, a tanulási módszerekre, stratégiákra fókuszál hierarchikus oktató-hallgató kapcsolat, ahol az oktatóé a főszerep, ő a tananyag tudója egyenrangú, demokratikus viszony, ahol az oktató támogató szerepben van felülről építkező oktatási rendszer, központilag meghatározott, kötelezően előírt tananyaggal alulról építkező oktatási rendszer, a tananyag az egész, folyamatosan változó világ, az elsajátítás élethosszig tart Fontos azonban megjegyezni, hogy a változásnak egyéb mozgatórugói is vannak: az oktatás-fejlesztési központok az egyes felsőoktatási intézmények fejlődésével coevolúcióban változnak. Jól mutatja mindezt az ACE-POD-mátrix értékelő keretrendszer (ACE & POD-Network, 2018), mely rámutat, hogy az egyes egységek szervezeti felépítése az intézmény oktatásfejlesztéssel kapcsolatos elköteleződéséről árulkodik; az intézményi organogramban betöltött helye és finanszírozása pedig jelzi az egység központi szerepét, míg a kidolgozott szolgáltatások, programok az intézmény mindenkori küldetéséhez igazodnak (vö. 5.2. fejezet). Az Egyesült Államokban és Kanadában ezek a szervezeti egységek hosszú múltra tekintenek vissza, ezt a folyamatot a felsőoktatás-fejlesztési központok történeti fejlődését bemutató alapvető szakirodalom (Beach és mtsai., 2016; Czerniewicz, 2021; Forgie és mtsai., 2018; Singer, 2002; Sorcinelli, 2006; Zhu & Li, 2019) alapjän az aläbbiakban foglaljuk röviden össze. Az oktatás-fejlesztési központok története Észak-Amerikából indult, az első ilyen egység 1962-ben alakult a Michigani Egyetemen azzal a céllal, hogy a tanulás-tanítás kutatása révén az oktatóknak olyan módszereket adjanak át, melyek elősegítik a hallgatók tanulását. Az idő előrehaladtával ezen egységek flexibilisen idomultak a változásokhoz, feladatkörük fokozatosan kibővült (Beach és mtsai., 2016; Sorcinelli, 2006). A tanulásközpontúság, a tanulók ismeretelsajátításának előtérbe kerülése a szolgáltatási kínálat bővítését hozta magával a tanulói műhelymunkák, konzultációs alkalmak, valamint kapcsolódó támogatói pályázatok bevezetésével. Fontos mérföldkőnek + 21°