Oldal 513 [513]
OCR
Függelék 5II A létszám vizsgálatának fő tanulsága — immár a legkevésbé sem meglepő módon -, hogy az egyes források megbízhatatlanok. Az iparosok számának változása az összeírások különbségeinek és a konjunkturális mozgásoknak egyaránt betudható. (Például konkrétan kiderült, hogy a széleskörűen használt 1828. évi országos összeírás az egyéb keszthelyi adatok tükrében nem megbízható. Erre a kor kutatóinak érdemes lenne felfigyelniük.) A források összevetéséből kiderült, hogy az iparosok száma mindig magasabb volt, mint azoké, akik ipar után adóztak. (Például a dikajegyzékek alapján sokkal kevesebben adóztak iparosként egy adott évben, mint amennyien a házak összeírásakor ilyenként feltűntek.) Úgy tűnik, hogy gazdasági nehézségek esetén, amikor a kereslet visszaesett, a keszthelyi iparosok nem az elvándorlást választották, hanem a szőlőjükből próbáltak megélni. Ám nem mindenki. Eltérő mesterségek esetében egészen más tipikus életpályákat figyelhettünk meg: a csizmadiák tipikusan visszavonultak, és a szőlőbirtokukból éltek meg, a szőlőbirtok azonban (és általában az erősebb kötődés Keszthelyhez) csak az iparosok egy csoportját jellemezte. A fazekasok, csizmadiák, takácsok csoportja helyben házasodott, és a gazdákkal, szőlőművelőkkel is házassági kapcsolatokat tartottak fenn. Az ő szobabelsőiket a szerző , mezővárosi parasztpolgáriként"? jellemezte. Ezek egy korábbi állapotot tükröztek (sarkos elrendezés, sublót, vetett ágy). A másik, jóval mobilabb és Keszthelyhez gyengébben kötődő csoportot nem jellemezte a szőlőbirtok. Ők voltak azok, akik inkább máshonnan hoztak feleséget és lakáskultúrájuk is modernebb (a tisztviselői csoportéval rokonítható). A jövedelmi viszonyok vizsgálatakor egyfelől az derül ki, hogy az egyes iparosok közt a 18. és a 19. század dereka között eltelt időszakban jövedelmi tekintetben kinyílt egy olló, másfelől pedig az, hogy a jövedelmi helyzet tekintetében nem a mesterség volt a döntő, hanem egyéb tényezők. Felmerült az életciklus befolyásának kérdése, azaz az öregkori elszegényedés jelensége. Ahogyan a szerző már korábban említette, s ahogy később ebben a fejezetben is utalt rá, ez lehet egyszerűen a források fénytörése is: a vagyon átadásának következménye. A műveltségi különbségek tekintetében egyfelől mesterségi csoportok közti eltérésekre hívta fel a szerző (Király Ferenc nyomán) a figyelmet, majd rámutatott, hogy 1810 táján hirtelen megugrott a végrendeletüket saját kezűleg aláíró kézművesek száma: minden nyolcadik helyett minden második lett erre képes. Jól látszik a keszthelyi gimnázium hatása, amely — ahogyan Benda Gyula leszögezi — , elsősorban a kézművesek gyerekeinek biztosít műveltséget és társadalmi emelkedést". (Nyilvánvaló ennek a konklúziónak a hordereje a magyar oktatástörténet vonatkozásában.) Mintaszerű
