Oldal 512 [512]
OCR
510 Fiiggelék amolyan tiszta eseteket, amelyeket több generáción át kísért figyelemmel. Mint kiderült, e családok tagjai többnyire a 17. században is Keszthelyen laktak, s ezekből a törzsökös családokból a házas fiúk alig vándoroltak el. Előbb az érintette hátrányosan ezt a csoportot, hogy a Festeticsek visszaváltották az általuk bírt zálogföldeket, majd a második gazdasági visszaeséssel, a századfordulón vett lendületet számuk csökkenése. Elsősorban ők költöztek ki a szőlőhegyekre. A szerző tömören (és sajnos túlságosan is röviden), a demográfiai, háztartásszerkezeti, vagyoni, sőt az anyagi kultúrára is kitérő megjegyzésekkel jellemezte ezt a csoportot: a gazdák fiai 24-25 éves korukban nősültek, de közülük az örökösök még később, mert ki kellett várniuk az apa halálát. I[dőlegesen gyakran előfordultak körükben a többgenerációs háztartások. Házaik berendezése régies volt: megőrizték a hagyományos, sarkos elrendezést és tároló bútorként a ládát. Már megszokott módon a , gazdák" vizsgálatának második módjaként mikrotörténelmi részletességű esettanulmányok sorát olvashattuk. Ezek konkretizálják az általános megállapításokat; elevenné, az olvasó számára elképzelhetővé és átélhetővé teszik ezeket. Talán ismét a befejezetlenségnek tudható be, hogy itt csupán egyetlen család, a Rádi família történetével találkozhatunk. A Rádi család kapcsán előkerül az öröklés és a vagyon mellett a házasodás problémája, a tanulás és a migráció, a szőlőhegyi kiköltözés, a hivatalviselés és a keresztkomaság. Másfelől viszont itt meszsze nem csupán illusztrációról van szó. Az esettanulmány nemcsak nagy aprólékossággal kiegészítette, hanem finomította is az általános képet. Rávilágított arra, hogy a modell által sugallt eleve elrendeltség helyett a gazdacsaládok életét mennyi esetlegesség, demográfiai véletlen, sajátos ok alakította. Kiderült, hogy milyen nagy szabadságfokkal rendelkeztek a modell alá sorolt esetek. Az előzőhöz képest a kézműveseket tárgyaló 13. fejezet már kevésbé kidolgozott. Itt Benda Gyula már nem azt az eljárást követte, hogy többféle forrás alapján egy tiszta esetekből álló csoportot határol le, s azután ezt jellemzi. Sőt, nem is arra a harmadik rész végére kikristályosodó tanulságra épített, hogy tudniillik a házassági és komasági kapcsolatok alapján nem egy, hanem két markánsan különböző kézműves társadalmi csoport volt Keszthelyen: a törzsökösök és a mobilabbak. Ehelyett — mintha ez korábban készült volna el — a 13. fejezetben előbb az iparosok létszámával foglalkozott, majd több szempontból jellemezte ezt a foglalkozási csoportot. Egészében - nem csoda tehát, hogy tanulságként az adódott, hogy az iparossäg megosztott és sokszínű volt. Mindamellett sok tekintetben megjelent, majd kétosztatúságának tézise.
