Oldal 510 [510]
OCR
508 Függelék amúgy is lehetetlen információk híján). Az önkényesség tehát végső soron a kvantitatív vizsgálatban is elkerülhetetlen. Ennek ellenére Benda Gyula megmutatja, hogy ezzel is bravúros eredményekre lehet jutni. A 11. fejezetből kiderül, hogy külön lehet választani azokat a szakmákat, amelyek bevándorlókból rekrutálódtak (kőfaragók, lakatosok, szűcsök, szűrszabók, asztalosok, bognárok, kőművesek) azoktól, amelyeknek helyi születésűek adták az utánpótlását (fazekasok, takácsok, csizmadiák, vargák). Ez utóbbi foglalkozási csoportok házasságilag is elég zártak voltak, míg az előbbiek kevésbé integrálódtak a mezőváros társadalmába. De az iparosság általában céhes szellemének köszönhetően nyitottabbnak mutatkozott a bevándorlók felé — a szőlőművelők és (különösen) a gazdák csoportja pedig jóval zártabb volt: kitapinthatónak tűnt a törekvés a homogenitásra. A mikrovizsgálatok tanulságai felülírták a makroelemzéseket. Ezekből példának okáért kiderül, hogy az újraházasodásokat a kvantitatív elemzésben el kell különíteni a többitől. Továbbá a konkrét esetek alapján finomabb következtetések levonása vált lehetségessé: például eltértek a fiúk és a lányok házasságai a - főleg helybeli — fazekasok vagy csizmadiák közt: a lányokat idegenbe jövő fazekaslegények vették el inkább, a fiúk házassága esetében viszont a törzsökösség az irányadó. (Gyakori volt a gazda- és szőlőművescsalád lányával kötött házasság.) A kétféle megközelítés egymást megerősítő eredményeként az olvasó szeme előtt kirajzolódik a keszthelyi iparosság kettőssége, kettéválása a gazdáktól és szőlőművelőktől elkülönülő, főleg bevándorlókból rekrutálódó, illetve az említettekkel szoros házassági kapcsolatokat ápoló törzsökös csoportra. A keresztkomaság vizsgálata cáfolta a néprajz által feltételezett modellt: a keszthelyi keresztszülők nem egyenrangú társat kerestek, hanem inkább patrónust. Kiderült, hogy néhány pár, a népszerű keresztszülők élesen elváltak az egyszer vagy legfeljebb néhány alkalommal keresztszülőséget vállalóktól. (Például Reichhuberin Annának 194 keresztgyereke volt.) Itt tehát szó sem lehetett a komaság biztonságot adó reciprocitásáról, ezek a keresztszülők a leginkább a keresztgyermekeik szüleivel foglalkozásuk miatt gyakori szolgáltatási kapcsolatban álló párok voltak, gyakran bevándoroltak. Ők egyfelől presztízst adtak a szülőknek, másfelől ha őket kérték fel keresztszülőnek, a komaság révén létrejövő spirituális rokonság kevésbé korlátozta a házasodási lehetőségeket. A sokféle komaválasztási szempont komplexitását ismét csak a mikrotörténelmi megközelítésen keresztül lehetett igazából érzékeltetni. A hosszabb időtávú vizsgálat egy jelentős változásra hívta fel a figyelmet: ahelyett, hogy a szülők minden gyermekükhöz más és más keresztszülőt
