Oldal 509 [509]
OCR
Függelék 507 segítségével. A kvantitatív vizsgálat időbeni elemzése azt mutatta, hogy az alkalmazott három időmetszetben nem nőtt érezhetően az összeírt átlagos vagyon értéke. Amit végeredményként kapunk, az a foglalkozási csoportok jellemző vagyonösszetétele a leggazdagabb kereskedői csoporttól a tisztviselőkön, iparosokon, gazdákon át a szőlőművelőkig. Ezekhez a következtetésekhez képest sokkal gazdagabbnak tűnnek azok, amelyeknek a levonására a mikroelemzések adnak alapot. Az adóösszeírások hosszú távú vizsgálata nagy vonalakban tükrözi a keszthelyi társadalom átalakulását: a mezőgazdasági tevékenység háttérbe szorulását és az ipar és kereskedelem előretörését; azt, ahogyan a legnagyobb adófizetők között a kereskedők és árendások léptek a gazdák helyébe. Az adójegyzékek és az inventáriumok összevetésénél kiderül, hogy mások kerültek be a kétféle forrásba, s ha ugyanazt az embert mindkettőben megtaláljuk, akkor az egyikben egészen más képet kapunk róla, mint a másikban. Sok esetben az egyik forrás nyilvánvalóan hiányos: bizonyos vagyontárgyak elvesztek. Ezen a ponton logikailag két lehetőség nyílt: az egyik a tiszta esetek alapján mégis bemutatni a keszthelyi vagyonok hosszú távú alakulását — de ezt Benda Gyula nem végezte el. A másik lehetőség a profilváltás: ha a mikroelemzések többet mondanak, akkor talán nem is arra kell törekedni, hogy kvantitatív vizsgálatokon keresztül jellemezzük a keszthelyi társadalmat. A szerző ebben a fejezetben több alkalommal kijelölte a lábjegyzetek helyét, amelyeknek adatokkal kellett volna alátámasztaniuk érvelését — ezek azonban hiányoznak. A könyv harmadik részétől felerősödött a kézirat befejezetlen jellege, amely később a negyedik rész sajnálatos kidolgozatlanságában csúcsosodott ki. A struktrúrákat vizsgáló 9. és 10. fejezet után a 11. (Házastársak, keresztkomák - társadalmi kapcsolatrendszerek, hálózatok) más szemléletű: ebben Benda Gyula az emberek interakciói alapján próbálta kapcsolatrendszerüket, identitásuk formálódását vizsgálni. Az összes keszthelyi házasság kvantitatív elemzését az esetek mikrovizsgálata követte. Önmagában is disszertációsúlyú kettős elemzésről van szó. Amikor a házasságot kötők státusából indul ki a vizsgálódás, akkor vagy az apa társadalmi-foglalkozási csoportját választjuk kiindulópontnak, vagy a vőlegény későbbi foglalkozását - egyik sem tökéletes megoldás, s mindenképpen magunk jelöljük ki az illető társadalmi helyzetét; eljárásunk minden esetben - egyesekben jobban, mint másokban — megkérdőjelezhető. (Besoroláskor sokszor választani kell például egy kézműves foglalkozás és a későbbi szőlőművesség közt, illetve a keszthelyiek többségének besorolása
