Seite 500 [500]
OCR
498 Függelék társadalomtörténet szempontjából joggal ábrázolhatók külső meghatározó tényezőkként. Ezt követően azonban a jogi viszonyok kapcsán (melyek hasonló meghatározó feltételeknek lennének tekinthetők) valójában más viszonylatok kerültek a szerző figyelmének homlokterébe: előbb a fogalomhasználat és az identitás kérdései, majd - innen kiindulva - a keszthelyi közösségek. Ezek testületeiről, forrásairól van itt szó, azaz inkább a társadalom vizsgálatáról egyfajta forráscsoport alapján, konkrétan intézménytörténeti látószögből. Így tehát nem csupán a társadalmat meghatározó tényezők vizsgálatával van már dolgunk, nem a , politikai kontextussal", hanem a keszthelyi társadalom első elemzésével találkoztunk - az elsö nekifutással, amelyet később még két másik követ. A 2. fejezet feladata az úrbéri viszonyok felvázolása. Benda Gyula itt bocsátotta előre később bizonyítandó tézisét, miszerint a fejlödes a 18-19. században a jogi helyzet , romlása" ellenére is — amikor a népesség szabad hajdú állapotból ürberes zsellerre „süllyedt” — dinamikus maradhatott. Keszthely jogi helyzetét a kettéválás jellemezte: mezővárosra és az egykori palánkon kívül fekvő Polgárvárosra, amely nevével ellentétben falu volt, lakói — szemben a végvár lakosságával — nem rendelkeztek hajdúszabadsággal. A 18. század folyamán a mezőváros lakossága is úrbéres kötelékbe, az úrbérrendezés során zsellér jogállásba került. Az 1818 és 1838 között zajló úrbéri perben egyeztek végül meg a földesúr Festeticsekkel: az örökös szerződés 1846-tól a szolgáltatások megváltását tette uralkodóvá. A szerző a bíráskodási jogosítványok kapcsán tér át a mezőváros önkormányzatának tárgyalására. Már itt, a bírók kapcsán felvillan könyvének legjellemzőbb vonása: a konkrétságra való törekvés, amely az ábrázolt mikrovilágot ezernyi konkrét részlettel benépesítve, a történeti cselekvő szintjén hozza közel az olvasóhoz a múltat. Benda Gyula mikrotörténelme a keszthelyi iparosok és szőlősgazdák személyes ismerősévé avat bennünket. A konkrét forráshivatkozások itt már sokszor elmaradnak — a szerzé hatalmas anyagismerete azonban így is átsugárzik a szövegen, állításait az olvasónak eszébe sem jut megkérdőjeleznie. A 3. fejezet (, Mezővárosiak vagyunk" — státus és identitás) a társadalmi státusra vonatkozó terminológiai kérdésekből kiindulva különféle, Keszthelyre vonatkozó források fogalomhasználatának elemzésén keresztül jut el a vizsgált helyi társadalom önképéig, azaz az identitás kérdéséig. Ezek szerint Keszthelyen egy , előkelő nemesi birtokos, tisztviselő? csoport válik le egyfelől a mezőváros tömbjéből, míg a másik póluson szolgák, idegenek, uradalmi cselédek különülnek el. A mezővárosi társadalom fennmaradó egységét nem bontják meg rendi korlátok, azaz a nemesek nem szegre
