Seite 197 [197]
OCR
Háztartások 195 adózóként jelenik meg, Antal 1806-ban nősül, s ő egy évvel később (1808-tól) adózik. Pál, aki szintén asszonyt hoz a házhoz 1808-ban, bátyjával maradhatott, mert csak anyja halála után, 1818-ban lesz önálló adózó háztartás feje. Itt tehát a háztartást elhagyó gyerekek előre megkapták részüket, és a legfiatalabbé marad a ház. Szalay Ferenc egyik fia vele maradt a szőlőhegyen, városi házát azonban átvette László fia, ahogy erről 1831. február 3-i testamentumában megemlékezik: , Házom, ami volt Pap utcában, aztotatt László fiamnak eladtam, azon az négy gyermekeim elosztosztak. Nem külöben az ágyinémű eszközökön az leányaim elosztosztak, és amely tebenet László fiam elválásokor kezire vett, az maragyon László fiamé."? Az ősi javakból gyerekei egyformán örökölnek, de a szerzeményi szőlőt Ferenc fiára hagyja, aki 13 éve vele él. Az apa halála után az anya megtarthatta a vagyon kezelését, a gazdaság vezetését, és így a háztartásfői pozíciót is, de bizonyos vagyonrészeket ő ugyancsak átadott gyerekeinek. Végezetül a szülők halála után nem történt meg feltétlenül a családi osztály és szétválás, hanem a nőtlen fiúk testvérükkel közös gazdálkodást (közös háztartást) alkothattak. A vagyon osztatlan volta esetén sem biztos azonban, hogy a házas (nőtlen) gyerekek együtt laktak, egy fedél alatt maradtak a szülőkkel vagy a megözvegyült anyával. A szőlőhegyi ház lehetővé tette a különválást (a lakást tekintve) anélkül, hogy ez a családi vagyon megosztásával járt volna együtt. Sok esetben megfigyelhetjük, hogy az adójegyzék szerint a fiú az apja háztartásában él (akár fiúként, akär subinquilinusként), de gyerekeit sz6l6hegyiként anyakônyvezik. Ugyanakkor a gazdálkodásban is jellemző egyrészt a különválás (valödi öröksegkiadäs nelkül), illetve a különköltözes utäni közösködés, a kooperäciö. A kiterjedtebb mezögazdasäg, elsösorban az igäsállatok tartása, a szántóművelés férfi munkaerőt igényelt, s ezért a családok igyekeztek megtartani a fiúk munkaerejét. Ez azt eredményezhette, hogy mindig keletkeztek többcsaládos háztartások, de ezek számát csökkentette a szőlőhegyi kitelepülés, a férfiak későbbi házasodása, valamint a felnőtthalandóság. Az anyakönyvi rekonstrukció és az adójegyzékek összevetése azt mutatja, hogy számos házaspár sokáig vagy egész életében kimaradhatott az adózók kôzül, ,megbüjhatott” más háztartások mögött. Ez talán egy szem27 7mlt V. 1734. Testamentumok 1790-1865. No. 60. Fénymásolata: NM EA Inventáriumgyűjtemény, 4988. sz.
