Seite 165 [165]
OCR
Egy majdnem mozdulatlan világ 163 csony értéket augusztus és október között hasonlóan magas szint követi. Mivel ötéves kor után jelentősen csökken a halálesetek száma, az 5-19 éveseket együtt vizsgáltuk: esetükben igen hasonló a szezonális görbe alakja, de a tavaszi emelkedés kisebb. Megint jellegzetesen más görbe rajzolódik ki a 60 éves és idősebbek esetében: november és április között hosszabb időszakaszon át magas a halandóság, viszont nagyon alacsony a nyári szint. A 20 és 59 évesek szezonális görbéje igen hasonló alakú. Valamennyi korosztályban nagyon alacsony a halálozás a nyári hónapokban. Ezzel szemben a gyerekkorúaknál néhány tavaszi és őszi hónapra jellemző a magas arányszám, ennek oka legtöbbször az, hogy egyes években kisebb járványok, gyakoribb halálesetek formálják az évtizedek átlagát. Ez a korosztály van a leginkább kitéve a ciklikus és szezonális mozgásoknak. A felnőtteknél és főleg az időseknél egyértelműen magas a téli és a tavaszi halálozási szint, és alacsony a többi hónapé." A demográfiai válságok, azaz az élelmezési problémák, járványok idején természetesen módosul a halálesetek éven belüli megoszlása. Ez azonban a jelen elemzés szempontjából kevésbé lényeges kérdés, a válságok Keszthelyen a 18-19. század fordulója körüli évtizedekben sűrűsödnek, de nem érik el a súlyosnak nevezhető fokozatot." A halandóság életkor és nemek szerint erősen különbözik, ezért a legfontosabb csoportnál, a csecsemőknél kissé részletesebben is megvizsgáljuk a kérdést (az általunk választott módszer, a családrekonstrukció leginkább ezt teszi lehetővé). A csecsemőhalandóság szintje és változása lényeges vitakérdés a hazai történeti demográfiai irodalomban."! Számításaink végeredményei azt mutatják, hogy amikor a halálozások anyakönyvezése már elfogadhatóbb — azaz A felnőttek tehát tipikusan szeptember és május közt haltak meg, a gyerekek tavasszal és ősszel, a csecsemők pedig szinte bármikor ugyanazzal a valószínűséggel. E problémakört részletesen elemeztem, és a fenti állítás bizonyítását megkíséreltem, vö. Benda Gyula 2000:145-158. 71 A magyarországi népességnövekedés lehetséges elméleti vagy valószínű növekedési üteme körüli vitákban Kováts Zoltán fogalmazta meg a magas halandóság-alacsony természetes szaporodás hipotézisét 1968-ban (Kováts Zoltán 1969). Településszintű vizsgálatainál megkísérelte ennek bizonyítását, de fő érvként maradt az elméleti modell és a rossz anyakönyvezés. Andorka Rudolf családrekonstrukciós munkái alacsonyabb, a 19. században inkább romló csecsemőhalandóságot mutattak. A vita újabban megint fellángolt, Kováts Zoltán újabb érvek nélkül is kitart álláspontja mellett (Kováts Zoltán 2002). 70
