Oldal 147 [147]
OCR
Egy majdnem mozdulatlan világ I45 társadalmi endogámiát takar. Az egyik foglalkozási csoport, amelyre részben jellemző az exogámia, az iparosság. A beköltözött, de helybeliként regisztrált férjek zöme iparos, s az iparoslányok körében is gyakori az idegenből jövő vőlegény (esetükben legtöbbször csak feltételezni tudjuk, hogy maguk is mesteremberek). Természetes, hogy a kis létszámú tisztviselői és szakértelmiségi csoportra is a földrajzi exogámia a jellemző. A szőlőhegyek benépesülésével megnő az itt élők között is az idegenből jövő vagy beköltözött vőlegények száma (ezek zöme extraneus birtokos, esetleg már félig-meddig szőlőhegyi lakos volt). Az idegenből jövő vőlegény jelenthet rosszabb házassági pozíciót: a menyasszonyok gyakran idősebbek, és özvegyemberhez mennek férjhez. De hagyományos házasodási kapcsolatokat is feltételezhetünk egyes családoknál, ahol nemzedékről nemzedékre ismétlődik a kifelé való házasodás, illetve a másutt élő menyasszony Keszthelyre hozatala. Az exogám és endogám házasság demográfiai hatása leginkább az özvegyek esetében lehet jelentős, egyébként inkább társadalomtörténeti szempontból fontos. Hasonlóképpen a házassági mobilitás kérdése is. Az esküvői szertartás, majd az azt követő lakodalom rendjét az egyház és a hagyomány szabályozta. Az anyakönyv és elemzett tömeges forrásaink erről nem tudósítanak, ennek ellenére néhány ponton fényt vetnek az ezzel összefüggő kérdésekre is, elsősorban a házasságok naptári ütemezését vizsgálhatjuk, azaz a házasságkötések szezonalitását és az esküvő napját. A katolikus egyház decemberben, az advent idején és marcius—aprilisban, a nagyböjt alatt tiltotta a házasságkötést. Ezt a tilalmat a keszthelyiek betartották, évtizedenként alig 3-4 alkalommal került sor arra, hogy a pap ezen időszakokban is bejegyezzen esketést, a legtöbbször megjegyezve, hogy felmentéssel (cum dispensatione). A fenti tilalmak már eleve meghatározták, hogy a házasságkötések havi megoszlása nem lehetett egyenletes. Ehhez járul még a hagyomány és a mezei munkák által megszabott ritmus. Keszthelyen a fiatalok 45-60%-a mindenkor januär-februärban, Vizkereszt utän, a farsang idején kötött házasságot. Ezt követte a nagyböjt tilalmi időszaka, amelynek végén tavasszal (május) kisebb házasodási csúcsot figyelhetünk meg. A nyári mezőgazdasági munkák idején igen kevés esküvőt kötnek (a nem tilalmi időszakban az arány 3-696 között mozog havonta), majd ősszel, novemberben megint megemelkedik
