Oldal 131 [131]
OCR
Egy majdnem mozdulatlan világ I29 A házasságkötéseknél az 1740-es években még számos jel utal a plébános feledékenységére, de a későbbiekben, amikor a házasságkötések időbelisége és száma nem mutat érthetetlen szabálytalanságokat, nehéz a kimaradást vizsgálni." A kérdés itt inkább az, hogy adataink homogén sort adnak-e, vagy sem. A problémát a másutt házasságot kötők jelentik. A korabeli szokás és gyakorlat szerint a házasságot a leány lakhelyén kötik, s azt ott anyakönyvezik. Az 1810-es években azonban szórványosan szerepelnek a feljegyzésekben az ,,elbocsátott" (dimissus) vőlegények is, néhány esetben igazolhatóan mindkét helyen regisztrálták az aktust. Amennyire lehet, ezzel korrigáltuk az esküvők éves adatait. Ebben az évtizedben a párok 496-ánál (18 eset) található a megjegyzés: dimissus est (azaz elbocsátatott). Néha a házassági tanúk elmaradása sejteti csak, hogy a szertartás valószínűleg nem helyben tartatott meg. SZÜLETÉSEK ÉS HALÁLESETEK Adataink ellenőrzése és korrekciója után lássuk a születések, halálesetek és házasságkötések éves változását és azok egymással való összefüggését! A születések grafikonja évenkénti ingadozást mutat, a csökkenäsek &s emelkedesek a legtöbbször 10%-on belül maradnak, s véletlen ingadozásnak tekinthetők. Néhány évben azonban az eltérés nagyobb, s ezt részben demográfiai összefüggések okozzák. A születések számát befolyásolhatja a felnőttkori halandóság. A szülőképes korú nők és a nemzőképes férfiak magasabb halandósága csökkenti a születéseket (a fogantatásokat). Keszthelyen 1710-ben a pestis pusztítása miatt esik vissza a felénél kevesebbre az újszülöttek száma, a közel 5099-os visszaesést 1713-ban is okozhatja a halálozások megugrása. A későbbiekben ilyen nagyságrendű viszszaesést nem figyelhetünk meg, de jelentős a csökkenés 1735-ben, 1756-ban, 1766-ban, 1769-ben, 1775-ben, 1810-ben, 1815-ben, 1817-ben és 1835-ben. A temetési anyakönyvek adatai 1746 után azt mutatják, hogy valamennyi születési visszaesést megelőzően a halandóság is magasabb volt. A születések visszaesését egy-két éven belül a házasságkötések számának emelkedése és a születések kompenzációs növekedése követi. 37 Néhány esetben, amikor mind a vőlegény, mind pedig a menyasszony helybeli, nincs okunk feltételezni, hogy másutt kötöttek házasságot. 38 Így például az 1840-es években.
