OCR
124 A népesség a történeti demográfia szemszögéből reket egy házaspár családlapjához. Ilyen esetben a keresztszülőket is megnéztük. Ha a család gyerekeinek mindig ugyanazok voltak keresztszülei, az megkönnyítette a döntést. A házasságok befejezettségét valamelyik fél halála jelenti. A halottak anyakönyvezése mindenkor a gyenge pontja a magyarországi anyakönyvezési gyakorlatnak. A halotti anyakönyv mellett az újraházasodás és az adójegyzékek adatait is figyelembe vettük. A férfiak esetében, mivel itt számításaink szerint a gyors új házasságkötés volt a legjellemzőbb, az előző év végére tettük a feleség becsült halálozási idejét. Nőknél, azaz özvegyasszonyoknál az utolsó közös gyermek születését, illetve ha voltak, az adózási adatok figyelembevételével kíséreltük meg a halál időpontjának becslését. Azt mindenkor december 31-re tettük. A rendszeresen vezetett keresztelési anyakönyv teljességét egyrészt a halotti anyakönyvvel, másrészt összeírásokkal, illetve a házasságokkal ellenőriztük. A gyenge vagy életjelt alig mutató (esetleg halva született) csecsemőket gyakran kényszerhelyzetben a bábasszony keresztelte. A plébános az ilyen kereszteléseket is bevezette az anyakönyvbe (a keresztelésnél megjegyezve, hogy a bába végezte a keresztelést), de el is felejtődhettek. Ezeknek gyakran csak a halotti anyakönyvben bukkanhatunk a nyomára. Az 1746-ban induló temetési feljegyzések legalábbis ezt bizonyítják. A szülés közben (in partu) meghalt, vagy alig néhány órát élt gyermek halottak egy igen kis részét valóban nem találjuk meg a kereszteltek között. A történeti demográfiai irodalom a francia terminológiával , ondoyé decede”-nek nevezi ezeket a gyerekeket, mi a „bäbakeresztelt” kifejezést javasoljuk magyar megnevezésként. A babakeresztelt csecsemők aránya 1750 utan hdrom évtizedig 1,3-1,7%, majd 1% alatt marad, de ettől a kismértékű csökkenéstől eltekintve nem mutat jellegzetes változási tendenciát. A születések számát ezekkel az esetekkel korrigáltuk (a születési időpontot a megadott életkorból számoltuk vissza).