Page 118 [118]
OCR
II6 A népesség a történeti demográfia szemszögéből A két népszámlálás népessége gyenge nőtöbbletet mutat, a legjobbnak ítélt 1771. évi részletes lélekösszeírás is hasonló arányt jelez. Ez a jelenség — a nőtöbblet - a korabeli városias településekre jellemző.? Megerősíti korábbi kritikánkat az 1757. évi lélekösszeírás valószínűtlenül alacsony női létszáma. A nem nemes összeírásoknál jelentkező férfitöbblet oka lehet a katonai célú számbavétel, a nők egyetlen rovatban való kimutatása. A Keszthelyen élők korösszetételére jóval kevesebb adat áll rendelkezésünkre, s azok közül is szinte csak egyet, az 1771. évi lélekösszeírást fogadhatjuk el valamelyest megbizhatönak. Az 1746-1748. évi gyerek- és felnőttkorokról, az 1757. évi lélekösszeírás koradatairól az anyakönyvekkel való összevetésnél egyértelműen megállapítható, hogy nem tükrözik a valós életkort. Egyes esetekben kifejezhetik a plébános véleményét, hogy különböző státusú embereknek milyen korúaknak kell lennie (nőtlenek, leányok és fiúk, szolgák), máskor azonban teljesen légből kapottnak minősíthetők.?! Az 1771. évi lélekösszeírás koradatainál a 20 éven aluliaknál az életkor nem tért el jelentősen az anyakönyv alapján kiszámolt betöltött kortól (az életkor növekedésével az eltérés ugyan valamennyit nőtt, de ez a kismértékű véletlen vagy tudatos torzítás elhanyagolható). A felnőtteknél itt is erős a kerek életkorok torzító jelensége, de ennek hatása a korcsoportos elemzéssel csökkenthető. ? Ennek alapján az 1771. évi korstruktúra kiegyenlített (halandósági válságok hullámvölgyei nem észlelhetők). A népesség fele 19 éves és fiatalabb, viszont a 60 évesek és idősebbek aránya mindössze 4,2%. A halandóság szépen kirajzolódó hatása 19 éves korig csökkenti az 30 Thirring Gusztáv 1938. 31 "Korábbi tanulmányomban részletesen bemutattam a gyerekeknek az anyakönyv alapján megállapítható életkora és a beírt korok rendszer nélküli eltérését, itt felesleges ennek megismétlése. (Vö. Benda Gyula 1998: Függelék 114-117.) A korstruktúra elfogadható elemének tartottam, hogy mind 1748-ban, mind pedig 1757-ben egyes korévek teljesen hiányoztak (a hiányzó korévek nagyjából azonos születési kohorsz hiányát jelölték), ezt egy korábbi halandósági válság ,,emlékeként” értelmeztem (a tényleges koroknál is észlelhető kisebb hullámvölgy). A fiúk és leányok eltérő korban való kiválását a szülői családból mindkét időpontban jellemzőnek ítéltem és felhasználtam a házasodási kor elemzésénél. 1757-ben pedig a szolgálóleányok, szolgák, inasok és legények koradatait is elfogadtam mint lehetséges , reprezentációt" (azaz mint olyan képet, amely a plébános felfogását tükrözi, de a tényleges helyzetnek is megfelelhet). 32 Részletesen lásd Benda Gyula 1998:104-107; 117.
