Oldal 115 [115]
OCR
Egy majdnem mozdulatlan világ II3 az úrbérrendezés körüli bonyodalmakhoz, amelyek egy-két évtizedre lelassítják a demográfiai növekedést. Újabb lendületet az uradalmi központtá való kiépülés, a napóleoni konjunktúra hoz majd, s ez kitart a vizsgált korszak végéig. Az 1830-as évektől azonban figyelembe kell venni a zsidó vallású lakosság arányának növekedését. A Zala megyei levéltárban ugyan 1828-tól egyes évekből fennmaradtak az izraelita felekezet születési, házassági és halálozási anyakönyveinek másodpéldányai,?? de a születések adatai éppen az 1840-es évekre igen hiányosak (1828 és 1838 között folyamatos az adatsor, majd pedig csak 1842-ből és 1845-ből áll rendelkezésünkre, vö. FÜGGELÉK VI. TÁBLA). A város népességének növekedése véleményünk szerint az 1840-es években is dinamikus maradt. A település szerkezete és a népesség összetétele a növekedés folyamán átalakul. A lakosság térbeli elhelyezkedését a szőlőhegyek benépesülése és a majorok kiépülése változtatja meg jelentősen. A keszthelyi határban már a 17. század elején említenek szőlőhegyeket, ekkorra már kialakul ezek szervezete, a szőlőhegyi communitas mint önigazgató közösség is. A kiköltözés a 18. század utolsó harmadáig szórványos. Forrásaink leginkább Vonyarc (egykor falu) népességét mutatják ki, 1785-ben itt már 127 lakost számlálnak meg a számlálóbiztosok. A térbeli mozgás fokozatosan érezhetően intenzívebbé válik, de kétirányú. A végleges kiköltözés az 1810-es évektől felgyorsul. Az adójegyzékek 1818 és 1819 között módosítják a kinnlakók összeírását: 1818-ban 52, 1819 viszont 204 szőlőhegyi adózót mutatnak ki. A plébános is az 1810-es években regisztrál egyre több szőlőhegyi születést. Az örökös szerződés életbe lépésével a hat szölöhegyi communitas härom önálló községet hoz létre. Ezek Cserszegtomaj, Gyenesdiás és Vonyarcvashegy. 1850-ben e három településen 2544 fő élt, a népesség 3799-a. Az etnikai és vallási összetétel is módosult. A legjelentősebb a zsi22 ZmltIV.435 Zala vármegye felekezeti anyakönyvi másodpéldányainak levéltári gyűjteménye. 23 A zsidó születésszám - valószínűleg nem teljesen megbízható és hiányos — adatsora az 1830-as években emelkedést mutat, azt követően nem igazolható (de nem is cáfolható) további növekedés. Az adójegyzék alapján erősebb a beköltözés, viszont az 1848. évi zsidóösszeírás ezt nem támasztja alá. A város valószínűleg jelentős ideiglenes népességet is magához vonzott, ezek a születési anyakönyvben nem hagytak nyomot. A zsidóság mezővárosokba költözésére lásd Hidas Péter 1992. 4 A szölöhegyi kitelepülesre lásd Szántó Imre 1988; Benda Gyula 1997a.
