Oldal 79 [79]
OCR
A nemesi communitas és a nemesi jogú népesség 77 birtokos-tisztviselő csoport számos családját találjuk: Juranics László (1725-1789) rezi plebänos, Küllei Janos (1763-1849) &s három fiú a Marton családból (János, testvére József és Jeromos Peter Ignác István pálos szerzetes). Ezek mind 18. századi példák, mivel a szóban forgó családok eltűnnek Keszthelyről. Mellettük néhány nemes iparoscsalád gyermekei követik ezt a mobilitási pályát. Ha viszont együtt nézzük az iparosok csoportját, annak súlya ugyanakkora, vagy jelentősebb. Mesterember fia volt az ismert Vaszari Kolos prímás és Vaszari István plébános, vagy Fejér György, a tudós történetíró is. Talán jellemző adalék az, hogy az 1780-as években a pozsonyi papneveldében három keszthelyi növendék kötött barátságot, mintegy kicsiben mutatva a keszthelyi származású papság összetételét: Fejér György, a későbbi történetíró, akinek apja szűcsmester volt, Juranics László, aki megyei tisztviselőcsaládból származott, s végül Péteri Takáts József, akinek apja nemes volt, de mesterségét tekintve kalapos, és a taxások csekélyebb vagyonú tagjai közé tartozott. 1. A katonai karriert választók is láthatatlanokká válnak a helyi vizsgálat számára. Időnként egy-egy visszavonult katonatiszt felbukkan Keszthelyen, de adataink lehetetlenné teszik ennek a karriertípusnak elemzését. Az egyetlen kivételt azok adják, akik 1848—1849-ben honvédtisztként is feltűnnek. Bona Gábor kutatásai nyomán ismerjük a keszthelyi születésű tiszteket. A két Asbóth fivér ugyan nemes volt, de helyzetüket inkább apjuk gazdatiszti státusa határozta meg. Mellettük uradalmi tisztek, iparosok gyerekei kerültek be a tisztikarba, egy részük korábban nem is volt katona. Egyedül Pados Antal százados a helybeli kisnemesség jellegzetes képviselője, ő önkéntes alakulatot szervezett, korábban a nemesi communitas hadnagya, jegyzője volt. A keszthelyi nemesség vonzódása a katonai pálya iránt nem igazolható, sőt nem is feltételezhető. Megint a helybeli iparosság „elönye" látható. Az egyetlen mobilitási pálya, ahol a nemesi státus feltételnek számított, a megyei tisztségviselés volt. A 18. század közepén még 34 Szab6 Sandor 1983:184-185. Az adat Takats Sandor Péteri Takáts Józsefről írt monográfiájából származik, lásd Pfeiffer János 1987. 35 Bona Gábor 1992. " . A szerző tehát nem viszi ugyan következetesen végig a gondolatot, mégis látszik, hogy nem a nemesség alapján szerveződik egy többé-kevésbé homogén társadalmi csoport, hanem a nemesi kiváltsággal rendelkezőkön belül van egy elkülönülő alcsoport - talán a későbbi karrier és az iskoláztatás kérdései kapcsán is őket lehetett volna elkülöníteni, esetlegesen a többiektől eltérő viselkedésüket kutatnı.
