Oldal 65 [65]
OCR
A nemesi communitas és a nemesi jogú népesség 63 tájára (Lappai György például 2 forint 99 dénárral tartozik). Más esetekben a vagyontalanság is oka lehet a kivetés elmaradásának, de a legtöbbször az, hogy az illető meghalt, elvándorolt. 1777-ben Bándi János és özvegye még rajta van elmaradt befizetései miatt a listán, pedig az egyik 1771-ben, a másik 1773-ban meghalt. Jósa Marianna az 1770-es években mindenkor megtalálható a keszthelyi taxások között mint hátrálékos, de egy 1773-as feljegyzés szerint 1767 óta a tapolcai járásban, Tóthiban lakik. Az adószedő névsora tehát valójában fiktív. Ez okozza azt, hogy ezek a kimutatások rendszeresen nagyjából 30 körüli személlyel többet tartalmaznak. Az adószedő láthatóan évről-évre átmásolta a listát (az összeírtak sorrendje változatlan), s azt egészítette ki az évi kivetéssel. 1765 és 1768 között a jegyzék például teljesen változatlan, de az 1773. évi kivetési lajstromot is egy az egyben átmásolták az 1774. évibe. A taksafizetésre még egy forrás áll rendelkezésünkre: 1788-tól a keszthelyi nemesség jegyzőkönyvéből a befizetett összegről készült kimutatások. A taksás nemesek összeírásait 1765 és 1786 között a megyei levéltárból gyűjtöttük össze, majd pedig ez utóbbit használtuk. A taxafizetés problémája történeti irodalmunkban nem feldolgozott, nem tudjuk, kik voltak erre kötelezve. A keszthelyi listák vizsgálata néhány elemre rámutat: az újonnan nemességüket igazolók 1770-ben a megyei generális conscriptióba egyenként össze lettek írva, s 1781-ig a dikális rendszerben adóztak, ezt követően átkerültek a taxalistákhoz (1780 után csak 1786-ból van adójegyzék, abban megtalálhatók). A birtokos nemesek (köztük a kurialista egytelkesek) nem fizettek taxát. Ha valaki bizonyította, hogy más községben birtokos, nem írták össze állatait és termését, nem vetettek ki rá taxát. Így maradtak ki idővel többen a jegyzékből (Lappai György, Nagy Péter, Domján András, Domján Mihály). Felmentést kaptak a megyei tisztségviselők: Kákosy Lászlót 1771-ben felvették a jegyzékbe, 1774-ben elhagyását esküdti hivatalával indokolták. A revíziók szerint az insurgensek, akik személyesen vettek részt a nemesi felkelésben, szintén mentességet élveztek." Keszthelyen fokozatosan egyre több mentességgel találkozunk. 15 1773-ból és 1774-ből maradt fönt olyan jegyzék, amelyik a kimaradtakat vizsgálta. Megadta a kimaradás okát: ezek között találjuk a tévedés, a halál, az elvändorläs mellett a tisztségviselést és az insurgensséget. Persovits Istvánnál: „Anno 1741 personaliter insurrexit”.
