Page 53 [53]
OCR
Mezővárosiak vagyunk 51 kategóriáit (az úrbéres fogalmakkal azonosítva) társadalmi minőségként kezelte. Egyértelmű, hogy a mezővárosok esetében ez a zsellérekről, házatlan zsellérekről beszélő konstrukció csak az adózást tükrözi. Társadalmi azonosulást nem jelentett. Az igazgatás által teremtett társadalmi kép bemutatása mellett megkíséreljük azt is, hogy közelebb kerüljünk a helyi identitásokhoz. Az egyértelmű, hogy a keszthelyiek mindenkor megkülönböztették magukat a falusiaktól, s talán azt is mondhatjuk, hogy nem tekintették magukat parasztnak (rusticus). De akkor milyen képük volt a maguk társadalmáról? Egyik közelítésként a plébánosok, káplánok által vezetett anyakönyvek bejegyzései mögött rejlő társadalomképet próbáljuk meg rekonstruálni. A tanult, néha egyenesen tudós keszthelyi plébánosok valószínűleg nem teljesen a helybeliek nézeteit vallhatták a társadalomról, de abban benne élve tükrözhették azok egyes elemeit. A keresztelési és házassági anyakönyvben külön rovat a társadalmi állásra csak az 1820-as évek végétől volt, addig csupán alkalomszerűek a foglalkozást, státust jelző bejegyzések. Az első szembetűnő jelenség, hogy bizonyos magasabb nemesi státus felett a plébános szinte mindig megadja a megszólításkor járó formulát. A Festeticseknek jár a legmagasabb cím, majd a perillustris dominusok következnek, végül a dominusok és domicellák. Egyrészt világos, hogy az e csoportba tartozó birtokos nemesek, megyei és uradalmi tisztviselők rangja és presztízse elismert volt, másrészt a helyben lakó iparos vagy földet és szőlőt művelő nemeseknek nem járt külön cím, megszólítás. A plébános gyakran jelölt alacsony társadalmi státust is: a cigányok, szolgák, szolgálóleányok így említődnek. Jelzi valamilyen módon a közösségtől idegeneket is: katonák, extraneusok," külföldiek stb. Viszont a mezővárosi lakosság túlnyomó többségénél semmilyen társadalmi megkülönböztetést nem alkalmaz. 1820-as években két évig az anyakönyvek valós foglalkozások bejegyzését tartalmazzák. Iparosoknál a mesterséget írják be, az uradalom alkalmazottainál a munkakört, vagy egyszerűen azt, hogy conventionatus. " A mezőgazdasággal foglalkozó lakóknál ritkán találjuk a rusticus kifejezést, ezzel polgárvárosi jobbágyokat illetnek. A szőlőhegyen lakókat gyakran nevezik vinicolának, emellett pedig gyakori a ruricola, azaz kettéválasztják a mezővárosi földAzaz a nemzetes urak, majd az urak és a kisasszonyok. Azaz a külső birtokosok. "" Uradalmi cseléd, aki a konvencióban megszabott bérért dolgozik.
