Oldal 48 [48]
OCR
46 3. FEJEZET » MEZOVAROSIAK VAGYUNK" — STÁTUS ÉS IDENTITÁS A magyar történetírásban gyakorta jelenik meg az a fogalmazás, hogy a jobbágyok (parasztok) státusát egyedül a földesurukhoz fűződő kapcsolat határozza meg, önálló státusuk nincs. A történeti összefoglalók ennek megfelelően a legtöbbször a nemesség-—polgärsäg-parasztsäg härmassägäval kiserlik meg leírni a 18. század és a 19. század első fele társadalmának egészét. Az inkább rendi ideológiát, mint valóságos társadalomképet jelentő hármasságban pedig keverednek a korabeli fogalmak, megnevezések és a modern definíciók. A következőkben azt szeretnénk megvizsgálni, hogy az úrbéres helyzet mellett volt-e valamilyen külön társadalmi státusa a keszthelyieknek. Megvizsgáljuk a források kínálta társadalomképeket, s igyekszünk kiemelni azokat az elemeket, amelyek valamilyen módon a helybeliek identitásába is bekerülhettek, s ilyeténképpen a társadalmi folyamatokban is szerepet játszhattak. Ez a fejezet inkább bevezetés e problémákba, mivel a vizsgált kérdések alig feltártak. A parasztságtörténet, Szabó István és Varga János sokat tett azért, hogy az 1767 előtti paraszti állapotokat, a terminológiát és annak tartalmát kikutassa. Ám az úrbérrendezést követő időszakra mintegy elfogadják annak egységesítő, a helyi színeket eltűntető hatását. Új terminológiát szinte csak a majorsági zsellérség, a kertészfalvak esetében jeleznek. Számos eredményt hozott Tóth Zoltán diskurzuselemzése, amely elsősorban Werbőczyre és néhány jogi szövegre épül: a magyar rendi ideológia számos jellemzőjére tudott rámutatni szövegek elemzésével. De éppen a parasztságra (a mezővárosok lakosaira) nézve szinte semmit sem tudunk ebből hasznosítani. Elemzésünk vázlatos voltának másik oka, hogy e kérdés vizsgálatához másfajta forrásanyag feldolgozása szükséges, mint ami
