Oldal 46 [46]
OCR
44 A társadalmat megbatározó tényezők dig nyolc tanácsosi hely marad. A bírójelöltek közül egy mindig a nemességből kerül ki. Az önkormányzat bíráskodási hatásköre a 18. század folyamán sokat csorbult. 1724-ben egy tanúkihallgatás során a keszthelyi tanúk mind úgy emlékeztek, hogy , mindenkoron Keszthel városnak birái szabadok voltak akármely földesur fundusán aféle gonosztévő személlyeket megfogatnyi és meg is büntetnyi".? A végvári időben megszerzett bíráskodási jogkörét a város konfliktusok során elvesztette. Az 1838. évi — csak 1846-ban életbe lépett — örökös szerződés az első fokú bíráskodás jogát a városnak adta. Kétségtelen, hogy Keszthely korábbi kivételes helyzetét, azaz prezidiális város voltát elvesztette. Az úrbérrendezés során betagolódott a mezővárosok rendjébe. A kérdés az, hogy ez egyedül lesüllyedésként értelmezhető-e, ahogy a történetírásban uralkodó narratíva teszi, vagy közelebbről megvizsgálva a tényleges helyzetet, árnyaltabb értékelést fogadhatunk-e el. A mezőváros közössége, illetve annak elöljárósága a privilégiumok elvesztését valószínűleg süllyedésként, jogvesztésként élte meg - innen az ellenállás, az úrbéri per. De a földesúri jogok nem korlátozták a polgári tulajdont: a házakat a keszthelyiek szabadon adták-vették, szabadon költöztek. A szőlőhegyeken sem volt tulajdoni korlátozás. A végrendelkezéshez szintén nem volt szükség az uradalom jóváhagyására, a keszthelyiek csak örökös nélkül maradva hagytak kisebb-nagyobb összeget a földesúrra, hogy jóindulatát megnyerjék. (A magvaszakadt vagyon egy része a földesúrra szállott.) A város gazdasági tevékenységét a földesúr nem korlátozta, sőt a kézműipart iparosok telepítésével elő is mozdította. A megélhetést, a gazdálkodást tekintve a szántóművelést is folytató helybeliek helyzete nehezült meg jelentősen: földjeiket viszszaváltották, s bár cenzusért, kilenced fejében szántót, rétet, káposztásföldeket bérelhettek, ez mindenkor az uradalom kegyétől függött. A legelő szűkössége is leginkább őket sújthatta. Az iparosok esetében hasonló akadályokkal nem találkozunk, esetükben a földesúr támogató politikája (betelepítés, zsidók pártfogása) okozott érdek-összeütközést. A mezővárosi zsellér pozíció azonban akár segíthette is a piacosodás tendenciáit, a felhalmozás nem agrärformäit. Végezetül az elvekben következetes földesúri politika a min32 Zmit IV.1.bb 1724, Fasc. 14. No. 39.
