Page 44 [44]
OCR
42 A társadalmat megbatározó tényezők esküdtek még kevés igazgatási feladatot láthattak el, az ő nevüket csak akkortól ismerjük rendszeresen, mióta a jegyzőkönyvek megőrizték a választási eredményeket. Korábbról származó adataink azonban megerősítik ezt a hierarchikus sort. Erdődi Józsefet 1783ban kisesküdtként említik (ekkor már 11 éve házas és adózó a városban), 1790-ben már biztosan esküdt, 1793-ban pedig városbíró. Ferenczi Jánost 1836 novemberében választják meg kisesküdtnek, a következő évben esküdt, majd 1840-ben bíró. Mint már említettük, 1765-ben csak három esküdt pótlására tett a földesúr jelölést. Az esküdtek tehát választásukat követően halálukig vagy lemondásukig (esetleg öregkori visszavonulásukig) látták el a hivatalt. A legkülönbözőbb hivatali ügyekben jártak el, valószínűleg nem volt formális munkamegosztás köztük. A város vezetésében részt vevők is zömmel, a reformkorban pedig szinte kizárólag iparosok voltak. 1840 és 1848 között 26 keszthelyi polgár szolgált esküdtként, 21 volt iparos, 1 kocsmáros, 2 tisztviselő, 1 halász, 1 pedig gazda. Biztosan tudott írni 22, további 3 iparos esetében ezt erősen feltételezhetjük. Helybeli születésű volt 18, bevándorolt pedig 8. A bevándorolt iparosok hamar szerephez jutottak a városi tanácsban. Feltehetőleg 1765 előtt a német iparosok ki lehettek szorítva, de ezt követően bevándorlásuk után hamarosan beválasztják őket. Lichtenvalner József ácsmester 1780-as évek vége felé költözik Keszthelyre, 1788-ban már esküdt. A városi igazgatás fontos posztja a jegyzői hivatal. A mezővárosi notarius fontos, presztízst is adó, fizetett pozíció lehetett. Gyakran találkozunk azzal, hogy valamelyik szántói járási esküdt látja el ezt a tisztet. 1736-tól elég jól ismerjük a város jegyzőinek nevét (vö. FÜGGELÉK XX VII. TÁBLA). Az első megállapítás, amelyet tehetünk az, hogy a 18. században néhány ember igen hosszú időszakon át szolgálta a várost e minőségben. Juranics József és Lappai László — mindkettő részben helyinek nevezhető nemesi családból származott — a városi jegyzőség mellett megyei hivatalokat (esküdt, commissarius") is ellátott. Szinte egy egész korszakon át volt jegyző a helyi születésű Fövenyesi András, aki módos gazdálkodó családból származott. A városi jegyzőség mellett, illetve azt követően az uradalmat is szolgálta. A 19. században gyorsabban váltják egymást a jegyzők, sokáig nem sikerült megtalálni a megfelelő ember. E posztot általában nemesi származású, iskolázottabb férfiak töltötték be. A katonaság ellátása, a természetben és pénzben beszedett por
