Seite 41 [41]
OCR
Zsellérek, jobbágyok 39 nos; Kiss Márton. Két eskütt bejjaval vagyon a Tanács, Szalai Páll és Parragb Joseff belett ezek candidaltottak: Boronyai Joseff, Puli János."? Ez a feljegyzés megerősíti azt az esküdtnévsorok tanulmányozásából levont tapasztalatot, hogy minden évben nem újították meg a teljes tanácsot, hanem csak a kimaradt esküdtek helyére választottak újakat. A bírák és esküdtek névsorát egyrészt az általuk aláírt végrendeletek, hagyatéki összeírások, más hivatalos okmányok segítségével állítottuk össze, másrészt a számadások s végül az 1835-től fennmaradt városi jegyzőkönyvek alapján. A névsor sajnos egyelőre nem teljes, de így is megvizsgálhatjuk, kik igazgatták vagy képviselték különböző időpontokban a várost (vö. FÜGGELÉK XXVI. és XXVIII. TÁBLA). 1740 és 1848 között 28 olyan keszthelyi lakos nevét ismerjük, akit egyszer vagy többször megválasztottak bírónak. Közülük 20 iparos volt, 1 kereskedő. Gazdálkodásból élt 5, de közülük 1 halász céhtag volt. Rendhagyónak tűnik Horváth Ignác uradalmi inspektor és egy (egyébként igásállat után is adózó) uradalmi kancellista is. Az ismert foglalkozások igen változatosak: lakatos, gombkötő, takács, szűcs, szabó, mészáros, kötélgyártó, fazekas. Láthatóan nem a mesterség jellege határozza meg a kiemelkedést. A városbírák közül 15 biztosan helybeli születésű volt, 9 bevándorolt (a fennmaradó 4 esetben valószínűbb a bevándorlás). A bevándorló iparosok azonban szinte valamennyien helybeli leányt, özvegyasszonyt vettek el. Egyes esetekben a házasság révén a fiatal mesterember bekerült a városi elitbe. Meglett férfiként, 40 és 50 éves koruk között kapták meg a bírói stallumot, s kettő kivételével mind saját kezűleg írta alá a nevét (a két írástudatlan iparos egy lakatos és egy csizmadia). A kollektív jellemzés után nézzük meg közelebbről is a bírákat. Az 1740-es években bukkan fel Lakatos (egyszer-egyszer Lakatjártó) György városbíróként, majd pedig 1747-től gyakran váltja fel őt Gombkötő Ádám a bírói székben. Az első két évtizedben mellettük csak Marton Istvánt említik — 1744-ben - e tisztségben. Lakatos (másképpen Sipos, néha Kovács) György 1731 óta biztosan a városban élt feleségével, Lovász Erzsébettel, és 1778-ban, 77 évesen halt meg. Mestersége lakatos volt, s amikor az adózók között megtaláljuk (1750 előtt, mint bíró, nem fizetett adót) a hatodik legnagyobb adó28 MOL P274 Ügyészi 1. R10, Fasc. C, No. 8 (99. csomó). Az iratra utólag vezették rá a keltezést: 1798. XII.
