Oldal 35 [35]
OCR
Zsellérek, jobbágyok 33 sodik felében a király zsoldján levő katonák, hajdúk, mezővárosi polgárok voltak. Az 1653-as diási és vonyarci hegyközségi rendtartás megkülönbözteti a keszthelyi lakosoknál a „fizetö renden valök”-at vagy a ,sereg”-et és a polgärokat.!! Az 1696. évi portális összeírás szerint fizetett katonák, szabadosok alkotják a város népességét. Más adatok - a 18. századi emlékezet, a katonai bíráskodásról írt új monográfia szerzője — viszont a sereg és a város azonosságát, a város minden lakójának mentességeit hangsúlyozzák. A mezőváros lakóinak szolgáltatásait illetően nem áll rendelkezésünkre szerződés, s azt sem tudjuk, mikor változott meg a település lakóinak helyzete. Az mindenesetre erős túlzás, hogy minden földesúri és egyházi teher alól mentesek voltak. A sokat idézett 1736. évi vizsgálat csak a határ egy részének, az egykori külön faluhatároknak a használatára kérdezett rá, tehát nem a település saját határának viszonyaira vonatkozott. A tizedmentesség pedig inkább jogtalan igényként jelenik meg. Keszthely végvárhelyzete a török háborúk végével változott meg. Elsőként azt kell említeni, hogy Kanizsa elestével a végvár elvesztette katonai jelentőségét, de a katona-hajdú állapot megszűnte megint csak nem köthető pontos időponthoz. Csupán annyi a bizonyos, hogy 1740-ben a keszthelyiek már házuk után , napiszámmal" tartoztak. Ezt a robotterhet a Festeticsek egészen az úrbérrendezésig időről időre növelték. Az úrbérrendezéskor a mezőváros lakói erről a következőképpen nyilatkoztak: ,, Valamintbogy urbariumunk mind e’koräig nem volt, úgy szintén hogy valamelly contractusunk is lett volna régenten is, Földesúraságunktúl nem tapasztaltuk. Mindazáltal bázüléseinkbez képes Földesúraságainktúl ellintéztetett gyalog napi szolgálatokat, tudniillik ki egyet, ki kettőt, ki hármat, ki négyet, ki öt napokat is szolgáltunk. Ezen szokás városunkban kuruc háború után kezdődvén, tartott állandóssan egész 1745. esztendőig, melly esztendőben azután Istenben üdvözült tekintetes, nemzetes és vitézlő Tolnay Festetics Kristóff jó kegyes Földesúraságunk akkori tisztartója néhai Szaurer urlam] bázbelyeinket megintézvén, azoknak minemüségekhez képest egy, két s három gyalog napiszámokkal föllebb vette szolgálatunkat, és mind e-koráig abban állandósan meg is maradtunk.”'* 11 Pettkö Bela 1894. 12 Idezi Szäntö Imre 1985:104. 13 A 18. szäzadi nemessegigazoläsok visszatérő formulája, Pálffy Géza 1995. 4° Keszthely mezöväros välasza a kilenc kerdöpontra, 1768.
