Oldal 30 [30]
OCR
28 2. FEJEZET ZSELLÉREK, JOBBÁGYOK — A KESZTHELYIEK ÚRBÉRI VISZONYAI A rendi társadalomban, 1848 előtt, az emberek társadalmi helyzetének alapvető meghatározója volt a rendi jogállás. Nemcsak a társadalom ideologikus önképe volt az, hogy az országot a papok, mágnások, nemesek, polgárok és jobbágyok alkotják, a rendi-jogi helyzet — ha nem is mindig a rendiség ideologikus sémáját követve — a mindennapi életben, a gazdaságban és a társadalmi viszonyokban is alapvető szerepet játszott. A társadalom túlnyomó többsége számára a földesúrhoz fűződő, leginkább azonban az úrbéres viszonyt jelentette. Természetes és szükséges tehát, hogy egy lokális társadalomtörténeti vizsgálat esetén az úrbéres viszonyok felrajzolását, változásainak megragadását válasszuk egyik kiindulópontunknak. Keszthelyen egyébként a 18-19. század tekintetében leginkább ezt tekintette tárgyának a történetírás, s alapjában véve szinte kizárólag ennek változásai révén mutatta be a város sorsát.! Mielőtt a település és mindenkori földesura viszonyát vennénk szemügyre, tekintsük át a tulajdonosok változását. A 15. században Keszthely oppidumot mintegy háromszáz évre a Gersei Pethő család szerezte meg. A 17. századi birtoklási és örökösödési viszonyok következtében azonban a 18. század elején tulajdonjoga már számos birtokos kezén oszlik meg. A Gersei Pethők mellett a leányági öröklés révén számos más - elsősorban a Bakács család (Pethő Kristóf leánya, Katalin házassága révén) is résztulajdonnal rendelkezik a városban; a század elején Bakács Lukács és Bakács Benedek gyakorolta tulajdonjogait. A 17. század végén, a 18. század elején a keszthelyi uradalom jelentős része Esterházy János kezén volt, 1722-ben 1 Már Bontz József is fontos helyet ad ennek várostörténetében, majd pedig a marxista, osztályharcos történetírás számos tanulmánya sajátosan ezzel foglalkozik, vagy ezt teszi meg központi problémájának (Szántó Imre, Degré Alajos, Sándor Pál).
