Page 166 [166]
OCR
164 e Élettörténet és pszichoterápia részeként megrendezett pszichoanalízis-történeti kiállítás körül szintén támadhattak bizonyos bonyodalmak - ezt vizsgáljuk meg közelebbről. A Magyar Nemzet az Akadémia előterében megnyíló kiállításról is közölt ismertetést. Az , A. G." monogramú szerző (minden bizonnyal Antal Gábor) Kiállítás a magyar lélekelemzésről címmel írt négy félhasábos cikket."" Az újságíró a kiállítás tárgyai közül a pszichoanalízishez kötődő irodalomtörténeti nagyságok fényképeit vette elsőként számba: Szilágyi Géza, Ignotus, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály és Karinthy Frigyes arcképeit. Ennek a hat képnek a , körbejárása" ügyes indítás, hiszen az alapműveltséggel rendelkező olvasó számára a - talán túlságosan gyanúsnak vagy elvontnak tetsző - pszichoanalízis-fogalom ismerős terepre kerül, könnyebben jön létre, valósulhat meg a kapcsolódás. Majd e képekből kiindulva ad áttekintést a pszichoanalízis magyarországi történetéről, megemlítve, hogy 1918 őszén Budapesten tartották az V. nemzetközi pszichoanalitikus konferenciát. A kiállítás egyéb tárgyairól szólva elhangzik, hogy a rendezők, Dobossy Mariann és Mészáros Judit munkája nyomán Ferenczi Sándor, Hollós István, Bálint Mihály, Hermann Imre, Kovács Vilma és Róheim Géza - vagyis az egykor praktizáló pszichoanalitikusok - írásai és az életeművek egyéb dokumentumai is helyet kaptak a tárlókban. További két analitikust - Alexander Ferencet és Szondi Lipótot -— viszont hiányol a szerző. Azt, hogy itt mégiscsak a szocialista rendszertől idegen freudista hagyományok bemutatása történik, két ponton enyhíti az ismertetés: egyrészt hangsúlyozza, hogy Ferenczi több ponton szembeszállt a , Mesterrel" (ami természetesen igaz is), másrészt a cikk utolsó bekezdésében, arról szólva, hogy a legújabb, külföldön megjelent analitikus szakkönyveket is kiállították, egyetlen művet emel ki, amely a magyar analitikusok baloldali kötődéseit hangsúlyozza (Paul A. Robinson: The Freudian Left)."" 1987-ben már nem kellett attól tartania a kiállítás rendezőinek, hogy börtönbe kerülnek, mint annak idején Mérei Ferenc vagy éppen Székács István. Ha nem is minden izgalom nélkül, de annál nagyobb lelkesedéssel, szinte küldetéstudattal szervezték az eseményt, állították össze a programot, kutatták fel a pszichoanalitikus örökség évtizedek óta rejtegetni kényszerült darabjait. Mészáros Judit, a kiállítás egyik rendezője, tizenhat évvel később így emlékezett az anyaggyűjtésről: ,,[...] igyekeztünk minden elérhető dokumentumot föllelni, s mintegy cképekbe illesztenix a tudománytörténet magyarországi vonatkozásainak mozaikjait. Meg akartuk mutatni — magunknak is - rejtett gazdagsägunkat. Öriäsi energiäkat mozgösitottunk a dokumentumok előteremtéséhez. Valódi csapatmunka volt ez, hónapokon keresztül, bave A.G.: Kiállítás a magyar lélekelemzésről. Magyar Nemzet, 1987. november 5. 50(261). 7. 47 À. G.: Kiällitäs a magyar lélekelemzésrôl. Magyar Nemzet, 1987. november 5. 50(261). 7.
