Oldal 157 [157]
OCR
5. Intézményesülés e 155 gyakorlatilag. Na most, ennek megfelelő volt az osztály is. Iszonyatosan jól érezte magát az ember." A jól működő pszichoterápiás osztályok hasonló szellemben, a korszakra kevéssé jellemző szabadságban és nyíltsággal dolgoztak (noha mindegyiknek megvolt a maga arculata). Tündérhegy részben ezekből a tapasztalatokból - néha éppenséggel a jó gyakorlatok hiányából - építkezett, nem mellesleg Hidas Györgynek és munkatársainak évek óta gyűjtögetett muníciójából: a szakirodalom mellett a külföldi konferenciák, a Pszichoterápiás Hétvég, az újonnan alakult hazai egyesületek tapasztalataiból. Tündérhegy alapításától kb. a rendszerváltásig terjedő időszakkal kapcsolatban valamennyi visszaemlékező hangsúlyozta a - pszichoterápiás osztályokon kívül - máshol nem tapasztalható demokratikus légkört. Ez egyrészt azt jelentette, hogy (Pertorinihez hasonlóan) Hidas is egyszerűen és természetesen viselkedett a körülötte lévőkkel, mondhatni, re-humanizálta magát a környezet által elvárt Vezér/Főorvos-szerepből, noha természetesen vezetőként és főorvosként tekintettek rá. Például az osztályra jelentkező nővérek körbevezetésekor , Hidas ment nagyjából elöl, valamit magyarázott, ott volt előtte valami papír a földön, fölvette, bedobta a szemétkosárba, és egy pillanatra mindenkinek megállt ezen a tekintete: a főorvos felveszi a földről a szemetet! Tök természetesen és normálisan, semmi plusz gesztus nem volt a dologban."" Tehát az osztályvezető nem tartott igényt - a korszak funkcionáriusaihoz vagy éppen nagy tekintélyű orvosprofesszoraihoz hasonló - különleges bánásmódra, és ugyanezt várta el munkatársaitól is. Az egyenlőség, közvetlenség egyik legmarkánsabb külső jele a fehér köpeny hiánya volt: az egészségügyi személyzet hagyományos viseletét soha nem hordták a tündérhegyi terapeuták, és az itt dolgozó nővérek is csakhamar leszoktak róla, anélkül, hogy bárki megkérte volna őket erre. Másrészt a demokratikus légkört az is jellemezte, hogy a pszichoterápia jellemzőinek megfelelően nem csupán a főorvos és a többiek, vagy a személyzet és a páciensek között nem volt hierarchikus viszony (legalábbis nem a hagyományos kórházi értelemben), hanem a különböző képzettségű és tapasztalatú team-tagok is teljesen egyenlőnek számítottak. Ez egyesek számára fantasztikus élményt jelentett: kezdő pszichológusként nem csupán részt vehetnek az esetmegbeszélő csoportokon, de hozzá is szólhattak a kérdéshez, esetleg még a tapasztalt orvoskollégákkal ellenkező véleményt is megfogalmazhattak, és meglatasaikat komolyan vették.**° Ugyanilyen fontosnak tartották a személyzet többi tagjanak - szocioterapeutäk, takaritök munkáját, az osztályos nagycsoporton, a mindenkit érintő kérdések meg148 "Történeti interjú [/9/252. +» "Történeti interjú [/2/40. 430 Történeti interjú [/2/38.
