Seite 156 [156]
OCR
154 e Élettörténet és pszichoterápia 1998: 321). Míg a legtöbb egészségügyi intézményben kemény hierarchia működött, ő igyekezett partneri viszonyt kialakítani munkatársaival, de a páciensekkel is, akikhez mindig tisztelettel beszélt — és másoktól is ezt kívánta meg -, őket a rossz gyakorlatoktól - pl. Ketteske - eltéréen Kiss ur vagy éppen mérnök úr megszólítással illette. (A szocialista rendszer neurotikus selvtársait" tehát betegségük , urakká" tette. Lásd: HORVÁTH 1998: 325-326.) A szabad légkör kedvezett a terápiás munkának és a terapeuták személyes fejlődésének, de Pertorini nem igyekezett munkatársait egy kaptafára formálni, a személyiség sajátosságait is tiszteletben tartotta, és úgy vélte, azok a gyógyításban kitűnően használhatók (PÁvEL 1998: 322). Ő maga sem lehetett mindennapi egyéniség: elmélyült szakmai tudása és hivatása iránti odaadása mellett széles körű műveltség, a művészetekkel való bensőséges kapcsolat jellemezte, jó társalgó volt, és élvezetet talált abban, hogy intellektuális felfedezéseit, kincseit megoszthatta a környezetével. A visszaemlékezők közül többen hivatkoznak a közös osztályos étkezésekre. Ez volt az a pont, amikor sürgősséggel hívatta a kezdő, korábbi tanulmányai során tekintélytiszteletre nevelt kolléganőt, aki a legrosszabb sejtelmek között lépett be a főnök irodájába - de mindössze arról volt szó, hogy kihűlőben volt a pirítós (természetesen velős csonttal) (PÁVEL 1998: 321). Pertorini Rezső tevékenysége korántsem merült ki a személyzettel való együtt étkezésben: osztálya színvonalas szakmai vezetésén kívül tudományos munkát végzett, az Ideg- és Elmeorvosok Társasága Pszichoterápiás Szekciójának tagja, 1974-től a Szocialista Országok Pszichoterápiás Munkacsoportjának magyar képviselője, a Pszichiátriai Társaság első vezetőségi tagjainak egyike volt (POPPER 1980: 300). A pszichoterápia terén elért eredményei tehát semmiképpen nem köthetők csupán az étkezőasztalhoz, pontosabban a személyzet közös foglalatosságához a körül, de mégis rendkívül fontosak voltak ezek a közös programok: a kollégák ugyanis átélhették az ,egyenlőségalapú" működésmódot. A velős csont a Völgy utca, a pszichoterápiás közeg szabad és jó hangulatú légkörének szimbólumává vált. , Volt egy ilyen döbbenetesen gyönyörű, faragott bútorokkal berendezett ebédlő, gondolom, még annak idején a nagypolgári időkből maradt, ahol mindennap együtt ebédeltek az orvosok - mondjuk, ez nem volt jellemző az egészségügyre abban az időben, azóta sem -, terített asztalnál. Ott főztek, úgyhogy arra emlékszem, mindennap valakinek az orvosok közül kellett menni kóstolni, mert az, ugye, hivatalos kóstolás, hogy a betegeket meg ne betegítsék. Iszonyatosan jókat főztek, úgyhogy arra emlékszem, hogy hatalmas velős csontokat tálaltak, és komolyan mondom, hogy teljesen krúdys volt a történet. És ilyen nagy kultúrbeszélgetések zajlottak az ebédnél. Szóval olyan volt, mint egy ilyen nagypolgári családi ebéd
