Page 151 [151]
OCR
5. Intézményesülés s 149 A megjelenő nyomozónak először még szinte örültek is a team tagjai, remélve, hogy megtudják, mégis, mi történt, mi okozhatta a lány tragédiáját, azonban a hatósági ember nem a páciens halálához vezető okokat firtatta, hanem inkább arról kérdezgette az akkori főügyeletest, hogy a zavart beszédű beteg milyen neveket említett, illetve hogy szólt-e Rajkról, Demszkyről, egyéb ellenzékiekről. , Nagyon megviselt... Na, mondom, ha még említett volna, de tényleg nem mondott neveket, semmit, ha mondott volna, se mondtam volna meg neki, az biztos, az tuti. De ezt meg is mondtam neki, hogy nézze, nem mondott semmit, úgyhogy én nem tudok ebben a dologban nyilatkozni, de mondom), ha arra kíváncsi, hogy amikor én utoljára Rajk László lakásán voltam, csináltunk-e szamizdatot. Úgy elment, gyorsan elment, lyukra futott szegénykém."! Mint azt a visszaemlékező is megjegyezte, ez már a puha diktatüra, a „huzi-voni, huzi-voni”" része volt, tehát nagy valószínűséggel korábban nem lehetett volna különösebb következmény nélkül hasonló kijelentéseket tenni. Nem csupán az orvosokat igyekeztek rávenni az információszolgáltatásra: olykor éppen a betegeket igyekeztek fölhasználni annak érdekében, hogy orvosaikról érdeklődjenek. Így történt a Főpimóbanis az 1970-es években, ahol az intézményvezető főorvos időnként magához rendelte beosztott orvosainak betegeit, és elbeszélgetett velük. Hogy miről, az nem tartozott a nyilvánosságra: ,egyet lehetett tudni, hogy egy ilyen beszélgetés után azzal a beteggel a továbbiakban pszichoterápiás tevékenységet folytatni nem lehetett." Azok a betegek, akik ezek után mégis beszélni mertek kezelőorvosukkal, elmondták, hogy a főorvos úr állapotuk iránt érdeklődött, kezelőorvosuk kompetenvele kapcsolatban - hiszen, mint mondta, senki sem lehet tökéletes -, arról készítsenek egy rövid feljegyzést: ezzel nem lesznek egyedül, már többen írtak az illetőről. Ezen a ponton kinyitotta fiókját, ahol csakugyan valamiféle papírok látszottak. A később beavatott terapeuta arra biztatta páciensét, hogy a főorvos kívánságának megfelelően készítse csak el a feljegyzést, aki némi húzódozás után eleget is tett a kérésnek. A dolognak nem lett közvetlen következménye, de tulajdonképpen nem is arra szolgált: a játszma lényege a fenyegetettség érzésének állandósítása volt, az, hogy a beosztottakat bármikor meg lehessen szorongatni a begyűjtött információk alapján. Bár azokat, akik komolyan vették a szakmai etikát, és nem engedtek a provokációknak - például nem fogadták el a főorvos parancsára titokban megjelölt pénzt a betegektől -, és emellett nem lehetett őket megfélemlíteni, azokat tulajdonképpen 34 "Történeti interjú II[/5/104-105. 435 Történeti interjú II[/5/104. 436 "Történeti interjú I[/2/6.
